Elrabolt az apám

A karácsonyra kapott könyvek közül ez tetszett a legjobban, nemcsoda, hiszen Jodi Piccoult az író. Rá jellemzően kapunk anya szereplő(ke)t, bizarr alapszituációt, bírósági tárgyalást, mélyenszántó gondolatokat.

Cordelia Hopkins feladata, hogy kutyájával, Gretával eltűnt embereket kutasson fel szagminták alapján. Delia tökéletes élete akkor áll a feje tetejére, amikor egy napp a rendőrség letartóztatja hőn szeretett apját egy kislány, Bethany Matthews elrablásáért. Az áldozat nem más, mint Delia 28 évvel korábban. A nő, aki egész életében arról álmodozott, hogy milyen lenne, ha az anyja nem halt volna meg, kap egy lehetőséget, hogy bepótolja a gyerekkorát. De milyen áron? Delia önazonossága alapjaiban rendül meg, az identitás-keresés a könyv egyik vezérmotívuma. Lehet-e egy hazugságra jelent építeni, vagy az is csak hazugság? Másik fontos kérdés az igazság kiderítése; miért döntött úgy Andrew Hopkins, hogy a fülledt Arizonából északra, New Hampshire-be menekíti 6 éves kislányát. A harmadik nagy történetszál egy szerelmi háromszöget mutat be a kamszkortól kezdve a jelenig: Delia, a vőlegény, Eric és Fitz. Jodi azért is zseniális, mert úgy tudja ábrázolni a végzetes vonzerőket, sosem múló szenvedélyeket, hogy egyáltalán nem válik hatásvadásszá.

Rendkívül komplex módon van megírva a könyv: Andrew börtönbéli hányattatásait jól ellenpontozza az idilli gyerekkori emlékek. Az apa védelmét Eric látja el, és arról próbálja meggyőzni az esküdteket, igenis indokolt volt az alkoholista anyától megmenetni Deliát. A dolog pikantériája, hogy Eric maga is alkoholista, ezért is nem házasodtak össze Deliával, pedig van egy 5 éves kislányuk. Ráadásul Eric egész gyerekkorát tönkretette szintén alkoholista anyja, és most kénytelen szembenézni a démonaival. Delia és a lánya, Sophi közötti kapcsolat pedig épp a tükörképe a Delia-Elise viszonynak.

Kedvenc karaktert nem tudnék megnevezeni, mindenki a szívemhez nőtt, de Andrew-ra mindig emlékezni fogok, amiért lemondott a saját életéről, hogy egy jobbat teremtsen a lányának.

Azért is tartom mesterműnek ezt a könyvet, mert mindenkinek igaza van, és mégse. Teljesen meg lehet érteni az anyát, aki, attól függetlenül, hogy alkoholista, még ugyanúgy szereti a lányát, és az életét tette hiányossá a gyerekrablás. A másik oldalon meg ott van az a hat éves gyerek, aki gyakran megy kócosan és éhesen óvódába, mert az öntudatlan anyja nem képes őt ellátni. Ilyenkor kinek van igaza? Kétszer elolvastam a könyvet, és még mindig nem tudom, de szerintem nem is létezik helyes válasz a kérdésre.

Aki nem ódzkódik a kényes témáktól, vagy szereti a filozofálgatva szórakoztató műveket, annak bátran ajánlható az Elrabolt az apám.

Jodi Picoult: Elrabolt az apám. Athenaeum, 2007

Ki nem mondott szavaink

Az utobbi időben olvasott könyvek között erre mondtam, hogy na váó.

A főszereplőnőnk, Julia Walsh 30-as, animátor és az esküvőjére készülődik. Szándékszik meghívni apját is eme jeles eseményre, annak ellenére, hogy 5 éve beszéltek utoljára. Sosem volt jó a kapcsolatuk, és ahogy számít is rá, Anthony Walsh nem lesz jelen, amikor kimondja a boldogító(?) igent. Ez egyszer azonban jó oka van rá: meghalt. És a temetés napja pont az esküvőjével esik egybe. A temetés másnapján Julia egy hatalmas dobozt kap, ami nem más rejt, mint... Anthony Walsh-t! Persze csak egy androidot, amibe beletáplálták az igazi Anthony minden emlékét, és azért van Juliánál, hogy bepótolják a különtöltött időt. Lánya eleinte ódzkódik az emberszabású géptől, majd együtt felkerekednek, és bejárják a számukra fontos helyszíneket, mitn Montreal, Párizs, Berlin...Nehezítő körülmény, hogy mindössze 7 napuk van erre, ennyit bírnak Anthony föl nem tölthető elemei.

Már az alapötletet egy zseniálisnak tartom, ki ne örülne, hogy kapott még egy kis extra időt a szeretett személlyel? A karakterek IMÁDTAM. Nincs rá jobb szó; esendőek, emberiek, viccesek. Olyan sziporkázó párbeszédek vannak benne, csak lestem....!

Egyetlen banális dolog miatt majdnem abbahagytam a felénél a könyvet: amikor kiderült, hogy Julia fiatalkori szerelme, akivel a berlini fal leomlásakor találkozott, mégse halt meg, úgy éreztem, neeeeeem, ez nem lehet igaz, hogy lehet valami ennyire irrális dolgot beletenni ebbe a tökéletes történetbe??!! Aztán folytattam, és nagyon örültem, hogy az apa-lánya kapcsolat van végig előtérben. Alaposan van bemutatva kimit miért tett, és Anthony vallomása után szem nem marad szárazon. Az egész történetnek volt egy hangulata, amit leginkább nosztalgiaként tudnék leírni. Még a sorok között sem kell olvasni ahhoz, hogy megértsük, az elveszett időt nem lehet bepótolni, de mindent meg kell tenni, hogy a "lyukat" a lehető legkisebbre szorítsuk le.

Marc Lévy: Ki nem mondott szavaink. Könyvmolyképző kiadó, 2011, 360 oldal

Az eperszedő

Vörös pöttyös könyvként van feltüntetve, de ez csalóka, így aki az Alkonyat-széria hasonló kategorizáltsága miatt nem merne belevágni, megnyugatom: nincsenek benne csillámló vámpírok, és nyáltengertől sem kell tartani.

A könyv legnagyobb hibája a hátoldalon található ajánlás. Lehet, hülyén hangzik, de teljesen igaz. Úgy hirdeti a könyvet: "Jette legjobb barátnőjét meggyilkolják, miután a lány nyilvánosan bosszút esküszik. A gyilkos felfigyel rá, majd elhívja randizni. Jette beleszeret anélkül, hogy sejtené, kivel van dolga. Enyhén spoileres, tekintve, hogy Caro regény első harmadában él, és elég nehéz úgy átérezni a történetet, hogy tudjuk mi fog történni.

Az elbeszélés szintén furcsa. Egyedül Jette beszél egyes számban, a többiekről mind harmadik személyben nyilatkozik az író. Nem jött be túlságosan ez a technika, nem hiteles, nekem alapjáraton élethűbb az "énregény". Ha meg az író nem tud gyilkosként írni, akkor van még mit tanulnia.

Huha, ez elég fikázósra sikerült, de nem akart az lenni, Az eperszedő egy nagyon jó és erős könyv, ami érzékletesen mutatja be az erőszakos és értelmetlen halál kiváltotta reakciókat és a feldolgozást. Nagyon is valóságos reagálásnak tartom, hogy az áldozat hozzátartozója dühében megfennyegesse a gyilkost. A szereplők nagyon szerethetőek, főleg Merle és Jette. Mi, olvasók persze tudjuk, ki a tettes, de mégis szorítunk nekik, hogy rájöjjenek, hogy kapcsolódnak egymáshoz a láncszemek.

A könyv tetőpontja természetesen a lelepleződés, ami természetesen nem ér tragikusan véget, egy egyszerű deux ex machina kutyamegjelenéssel elkerülhető az újabb vérontás.

Több dolgot nem értettem; mi olyan vonzó az eperszedőben? Miért szeretnek belé első látásra? Egyáltalán, mi a motivációja? Kissé több, kidolgozást, ha kérhetném...

Ami pedig feltette az i-re a pontot: mégha megpróbálta is megölni, Jette még mindig szereti. Agybaj.

A könyv hangulata, mintha enném a nyarat, must read, márcsak Caro versei miatt is.

Monika Feth: Az eperszedő. Könyvmolyképző, 2010

Száz boldog esküvőm

A legtöbb könyvet a története miatt olvasom, nagyon fontos nekem a mondanivaló, de néha szükségem van egy kis kikapcsolódásra, és pusztán az olvasásért olvasok.

Nem mondhatnám, hogy Katie Fforde(nem, nem elírás, tényleg 2 f van a nevében...) regénye magvas gondolatokat tartalmazott, és előre láttam a végét úgy a 100.oldal után, dehát akkor is élvezet volt olvasni.

Sarah esküvőszervező, a munkája megszállotja, és egy óvatlan pillanatban 2 esküvőt vállal egy napra: a húgáét és egy hollywoodi filcsillagét, ami garantáltan az év esküvőjének ígérkezik, és ha jól sikerül, sokat lendíthat Sarah karrierjén. A csapathoz tartozik még Elsa, a félénk varrónő, aki Ashlyn esküvőjén beugrik koszorúslánynak, összeismerkedik a vőféllyel, majd elindul az "önbizalomszerzés" rögös útján. Bron, a fodrász és cukrászzseni éppen most szállt ki egy elnyomó párkapcsolatból, és az új szomszédja nagyon is jóképű...

Nem elég, hogy 2 esküvőt kell koordinálni, helyszínt kell találni nagyon rövid határidőn belül, Sarahnak meg kell bírkóznia az érzelmi kicsapongásaival, hiszen ott van Hugo, a nagyon helyes(és tehetséges) fotós, akinek menyasszonya van...

A KÖNYV AMIT A KARAKTEREK VISZNEK EL A HÁTUKON. ha ez valakit nem zavar, akkor simán ajánlható neki ez a könyv. Szellemes párbeszédek, bájos hangulat jellemzi, és Jilly Cooperrel hirdetik, hogy lehet neki ellenállni? Az már biztos, hogy Katie FFord másik magyarul megjelent könyvét, a Hív Amszterdam-ot is el fogom olvasni.

Tizenhárom okom volt

Régóta keresem A KÖNYVet, és ezzel a regénnyel nagyon közel jártam. Kreatív, jól megírt, kisebb döccenőket azért tartalmaz, de hát az alapötlet mindenért kárpótol.

Hannah öngyilkosságot követ el. Halála előtt kazettákra veszi fel, miért is vetett véget az életének. Majd feladja őket az Egyesnek, akinek ezek után meg kell hallgatnia bűnei kíméletlen kiteregetését, majd továbbküldenie az utánna következő személynek. Valaki figyelemmel követi az eseményeket, és bárki szegje is meg a szabályokat, a kazetták napvilágot látnak. Kínos, nem?

A történetbe a 9-es ok, Clay Jensennél kapcsolódunk be. A fiú titokban szerelmes volt Hannah-ba, dehát a lányról annyi pletyka keringett a suliban...

A történetnek Hannah a narrátora, amit Clay gondolatai tördelnek. Ez a megoldás hozza ki a legjobbat a történetből, ha csak az egyik lett volna a kettő közül, az nem tudta volna az élőket és holtakat szóra bírni. Haha, de vicces vagyok, nem? Jay Asher, az író nagy beleéléssel alkotta meg Clay karakterét, a szerencsétlen srácot annyira megrázza ez az egész kazettás dolog. Őszintén szólva, ő az egyetlen szimpatikus karakter a könyvben. Lelkiállapotának leírása nagyon hitelesre és valódira sikerült, hiszen mi lehetne emberibb, mint azon keseregni, hogy akármennyire próbálja is, már nem mondhatja el az érzéseit a szeretett személynek. És a lány? Őt nem sikerült megértenem, és ez nem Jay Asher hibája. EGYSZERŰEN NEM MEGY. Arról van szó, hogy a tizenhárom indokot nem tartom elég erősnek. Igen, életszerű, de súlytalan. Kiről nem pletykálnak a suliban? Mindenkinek vannak szerelmi csalódásai is, de nem veszünk be túl sok altatót. Mondhatnám azt is, Hannah szavaival élve, hogy minden mindennel összefügg, a sok kis dolog összefügg és kiad egy egészet, de úgy éreztem, Hannahnak azért kellett meghalnia, hogy legyen történet. Ettől függetlenül egyáltalán nem plasztikus szereplő, a legemberibb vonása, ami valamennyire szimpatikussá tette számomra, amikor nem merte kimondani az öngyilkosságot, nagyon is igaz, hogy az ember fél a haláltól, mégha akarja is. Én sose dobnám el az életemet semmiért, és nem is bírom felfogni, másokat mi visz rá erre, ezért az életigenlő reménysugár a regény végén határozottan jót tett nekem.

Jay Asher: Tizenhárom okom volt. 2010, Könyvmolyképző kiadó

Aludj kislány

Joanne Harris műve ez a regény is, az utóbbi idő egyik legjobban tetsző könyve. Az angol írónőtől eddig csak gaszto-francia-életérzés regényt olvastam, meg hát az Urak és játékosok-at, persze, de rémregényt még nem.

Anglia, 19.század második fele. Henry Chester jómódú, de nem különösebben tehetséges festő, aki rengeteg kutakodás után megtalálja a tökéletes modellt Effie személyében. Ő lesz a Kis kolduslány,a halott Ophélia és számtalan más karakter, amikben közös, hogy ártatlanok, nem evilágiak, fakók. Amikor Effie tizenhét éves lesz, Henry feleségül veszi, de a lány kénytelen rádöbbenni, hogy Henry vallásossága és puritánsága nem tudja őt boldoggá tenni. Próbál menekülni a rákényszerített Szűzmária szerepből, amikoris felfedezi, hogy képes kilépni a testéből. Felbukkan az életében Moses Harper, és Effie a szeretője lesz. Mose egy igazi szélhámos, hedonista életművész, ő vitt humort az egyebként komor történetbe. Effie megismerkedik Fannyval, akit a rossz nyelvek boszorkánynak hívnak, és aki titokban mozgatja a szálakat, hogy elkapjon egy rejtélyes gyilkost...

A cselekmény fordulatos, felváltva beszélnek a főbb szereplők. Henry és Effie kapcsolatának dinamikája adja a könyv gerincét, ami mögött kibontakozik egy nagyon sötét múlt.

Teljesen beleszerettem ebbe a könyvbe, annyira horrorisztikus hangulatot áraszott, és a váltogatott nézőpontnak hála tudtam Henry iránt szánalmat érezni, bár végig Effiet tartottam az áldozatnak. A regény hemzseg a bibliai és mitológiai utalásoktól, Joanne ezek segítségével teremti meg az alapokat egy lenyűgözően összetett kísértettörténethez. A karakterek esendőek, gyarlóak, tehát igazi emberek, de valahogy egyiküket sem sikerült megkedvelnem, ettől függetlenül sokkolt a végkifejlet, bár számítottam rá, hogy a happy-end itt elképzelhetetlen. Külön plusz, hogy az alkotó viszonya a műveihez hangsúlyosan jelenik meg, nagyon érdekel ez a téma.

A könyvet nem nebántsvirágoknak ajánlom, inkább azoknak, akik szeretik az idegborzoló dolgokat.

Az éhség ünnepei

A letisztult külsővel rendelkzeő könyv csak úgy kínálta magát, képtelen voltam hát ellenállni. Meg hát az "Irodalmi Nobel-díj, 2008" felirat is csábított. És milyen jól tettem! Egyetlen pillanat sem elvesztegetett, amit ennek a könyvnek az elolvasására fordítottam.

Párizs, '30 évek. Ethel Brun életét kísérhetjük figyelemmel, egészen kicsi korától férjhezmeneteléig. Nos, a történet ennyi nagyjából, Clézio az érzésekre helyezi a hangsúlyt, mondhatnám azt is, a könyv egy hatalmas benyomás. Csapongó, mégis egységes. Ethel keresi a kiutat az előkelő, mégis fojtogató családi légkörből, ekkor toppan be az életébe Xénia, a szegény, orosz emigránslány. A két lány barátsága kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogyan én Annával állok. Igen, Ethel megértelek. A történet nagy hányada a háború kirörése előtt játszódik, ígyhát elkerülhetetlenek a történelmi-politikai tartalmak, kár, hogy nem értettem őket, bár tagadhatatlan, hogy súlyt ad az egész könyvnek. Clézio stílusáról szót kell ejteni, hosszú, terjengős mondatok, mégis minden szóra oda kell figyelni, az egész szöveget áthatja egy bizonyos nosztalgia.

Egyetlen hozzá fűzött reményemet nem váltotta be: alig írt valamit az éhségről. Amikor kitör a háború, Ethelék Párizsból(amit a mauritsiusi apja fakónak, seszínűnek titulál, nem is értem....) Nizzába menekülnek, majd a közeli hegyekbe, de az a mindent átjáró éhségből, amiről a könyv elején írt, nem sok szerephez jut.

Hangulatkönyv. Bármilyen hangulathoz.

J.M.G. Le Clézio: Az éhség ünnepei.Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009. 275 oldal

Bársony és keserű mandula

Jó novellát írni nem könnyű. 30-40 oldalon kell kibontakoztatni a cselekményt, megteremteni a karaktereket, míg a regény esetében minimum 100 oldal áll rendelkezésre. Manapság kevés novellát olvasunk, ami nagy hiba, egy remekbe szabott novella sokkal töményebb és tovább elkíséri az embert.

A Csokoládé világhírű szerzőnője, Joanne Harris is így gondolta, és legjobb novelláit összegyűjtötte ebben a kötetben. A legkülönbözőbb fajta történetek közül válogathatunk, és mindegyik különleges a maga módján. Az én személyes kedvencem Szia, viszlát! és a Szabad szellem volt, ez előbbi nagyon bizarrul parodizálja ki a bulvársajtó és a divat világát, míg a másikban maga a Halál az elbeszélő.

Van itt még hableány, Hamupipőke csúnya mostohája, boszorkányok, koboldok, de mégsem tolódik el a fanatsy irányába. Hétköznapibb történetek is szép számmal találhatók.

A könyv leginkább egy doboz bonbonhoz hasonlít, minden szem más, mégis különleges, és sokiág érezzük az ízét. Fogyasszátok élvezettel!(:

A Hét Számlap rejtélye

Agatha Christiet senkinek sem kell bemutatni. Olyan klaszikusokkal ajándékozta meg a világot, mint a Gyilkosság az Orient Expressen, Az Ackroyd gyilkosság, Poirot és Miss Marple alakja, és a személyen kedvencemet, a Végtelen éjszakát is idesorolom, A titokzatos Mr.Quinről nem is beszélve. Agatha kisasszony nagyon termékeny író volt, regények mellett írt színdarabot és novellát, nem csak a krimiben alkotott, életművében találhatunk romantikus, természetfeletti történeteket is. Tavaly volt születésének 120. évfordulója, nem mintha ehhez kapcsolódóan, de be szeretném mutatni a szívemhez közel álló könyveit.

A Hét Számlap rejtélye egy kevéssé ismert műve, ezért is kezdeném ezzel. Nincs benne tojásfejű belge, se kotnyeles vénkisasszony, furfangos gyilkosság se, mégis száz százalékig Christie. Lord Caterham vidéki kastélyában nagyvilági fiatalok gyűlnek össze egy kis lazításra. Néhányan túlságosan is szabadan értelmezik a pihenést, délben kelnek fel reggelizni, ezzel bosszantva Sir Oswaldot, a kastély jelenlegi bérlőjét. Néhány jóhumorú egyén tréfát eszel ki Álomszuszék Gerry megtréfálására; nyolc ébresztőórát felhúznak reggel 6-ra és az ágya alá rejtik. De hiába csörömpölnek az órák, az aranyifút már semmi sem keltheti fel. Ha ez nem lenne elég, már csak HÉT óra maradt. És Ronny, aki gyanakszik a halálesettel kapcsolatban, szintén gyilkosság áldozata lesz.

De rejtély nem marad feldeíretlen, Lord Caterham lánya, Bundle nekilát, hogy megtudja, mi is a Hét Számlap. Nemzetre veszélyes terroristák, kártyabarlang, bűnözők? Ráadásként feltűnik Battle felügyelő!!

Imádtam ezt a könyvet, pörgős, nem ül le, bámulatos a szereposztás. A párbeszédek különösen ütősek, nagyon odavágnak a riposztok, és enyhe irónia lengi be az oldalakat. Kedvencem Bundle volt, szeretném azt hinni, hogy én is ilyen talpraesett vagyok. Az írónő jól titkolta, de sznob volt a maga módján, mindig csak a felső körökben játszódnak a történetei, ez itt sincs másképp, nemesek kérói, belügyminésztérium estélyei, gondtalan, pénzes fiatalok...

És a csavar. Mert persze enélkül nincs is krimi. Még a legharcedzettebb olvasóknak is nehéz lehet kiszámítani, amit Agatha kifőzött.

Méltánytalanul mellőzött könyv, ami a Királyok és kalandorok főhősnőjének ad még egy hajmeresztő gyilkosságsorozatot, talán ezzel próbálva minket kárpótolni, hogy olyan kevésszer van alkalmunk találkozni Bundle-lal. Sajnos.

Nők egy fedél alatt- Mai kínai kisregények

Erről a könyvről nagyon keveset lehet hallani, nem hypolják, én is teljesen véletlenül futottam bele. Ezért is érzem szükségét, hogy reklámozzam, mert egy nagyon erős és sokszínű válogatás kínai kortárs íróktól.

Az első, címadó történet a kínai klasszikus, a Nők egy fedél akatt hagyományait viszi tovább: egy idős, gazdag kereskedő újabb, negyedik feleséget hoz a házba Szung-lien személyében. A harmadik feleség, Mej-san igazi primadonna, akinek a hűség nem az erőssége, hamar összebarátkozik Szung-liennel. Ebben a bezárt világban minden a férj kiszolgásása körül forog, a nők másodrendűek, aki pedig megszegi a szabályokat, annak egyesen a halálkútba vezet az uta...

A következő novella Az élet, mint a füst Jü Hua tollából. Kevés ilyen szürreális történet olvastam, sokat lehet rajta agyalni. Cselekénye annyira összetett, itt nem is szeretném részletezni, ízelítőnek annyi is elég, hogy itt emberek számok nevét viselik, vak jós szeret bele fiatal lány hangjába, és HALÁL leselkedik mindenütt.

A Linék hétköznapjai ezzel szemben két lábbal áll a földön, egy átlagos kínai férfi áll a középpontban, aki nem boldogul, mert nem érti a rendszert, kétségbeesetten próbál a felszínen maradni, ami nem egyszerű, ha nincsenek befolyásos ismerősei az embernek, ráadásul a kínai kultúra nagyon hagyománytisztelő, rengeteg a kötelesség, kevés az idő. A kiút pedig néha a legváratlanabb helyekről érkezik...Ez a történet tudatosította benne, hogy nem szeretnék kínában irodista lenni!

A Fabrikált történet nagyon nyomasztó, a rejtélyes Tibetbe kalauzolja az olvasót, lepratelepre. Az elbeszélőt nem lehet biztosan azonosítani Ma Jüannal, a szerzővel, mai napig töröm rajta a fejem, hogy akkor most megtörtént-e az affér vagy nem...

Papapa történethez annyit fűznék hozzá; kegyetlen. A központi karakter, egy kisfiú, értelmi fogyatékos, ami egy eldugott kis hegyi faluban nem szimpátiát, hanem rosszindulat, félelmet vált ki, ezzel újabb és újabb akadályokat gördítve Kis Ping útjába.

Remélem a rövid bemutatásokkal felkeltettem az érdeklődést e könyv iránt.

Nők egy fedél alatt. Kortárs kínai kisregények.Európa Kiadó, 2003 393 oldal

Házirend

Autizmus. Ez a téma különösen aktuális számomra, erről készítem a projektmunkám. És ebben nagy szerepet játszott ez a könyv autista főszereplője, ami felkeltette az érdeklődésemet e "betegség" iránt, amiről szinte alig tudunk valamit.

Jacob Hunt tizenhét éves. Asperger szindrómás. Nem tud kapcsolatot teremteni a külvilággal, akárhogy próbálkozik is; képtelen értelmezni a szociális jeleket, mindent szó szerint vesz. Mindennél fontosabb számára napirendje pontos betartása, a legkisebb változtatás is kontrollálhatatlan dührohamot idéz elő nála. Az Asperger-szindrómára jellező tünetei közé tartozik, hogy megszállottan érdekli egy téma. Jacob esetében ez a bűntények, odavan a Bűnvadászok sorozatért, otthon gyilkosságokat rendez, és adóvevőn értesül a városban történtekről, ezzel hozva a frászt a rendőrökre. Fejlesztőpedagógusa Jess, fiatal egyetemista lány, sokat fejleszt a fiún, egész addig, amíg brutális gyilkosság áldozata nem lesz.

Bonyolítja a képletet Theo, Jacob öccse, aki szórakozásból házakba hatol be, mígnem a végzetes napon Jessel találja megát szembe...

Már magában az alaptörténet is nagyon izgalmas, de Jodi Piccolut szokása szerint ennyivel nem elégszik meg, csűri-csavarja a témát, olyan véget írt, amire senki sem gondolna... Meg persze az elmaradhatatlan szerelmi szál!

A történetvezetés jodis, felváltva meséli el öt érintett: Emma, a fiúk anyja, Rich, a helyi rendőr, Oliver, fiatal ügyvéd, aki Jacob védelmét látja el, Theo és Jacob. Ez a stílus garantálja, hogy fejezetről fejezetre változtassuk az álláspontunkat attól függően, ki ír éppen. Jacob problémája szörnyű, de Theo is mesélhetne, miket kell elviselnie, a sulis szekálástól kezdve Jacob "hobbiaijig". Emmának különösen nehéz egyedül nevelni a fiait és még dolgozni is mellette, ráadásul Jacob speciális gyógyszereit nem fizeti a biztosító.

Kedvenc karakter egyértelműen Oliver, bírom a stílusát és a lazaságát, ahogy egyre inkább megkedveli Jacobot, és a kezdetben nyűglődés igazi elszántsággá fejlődik.

Nagyon érdekes adalék a könyvhöz a fejezeteket elválasztó megtörtént bűnesetek szinopszisa, amik a szimplán kegyetlentől a nem-hiszem-el-hogy-ilyen-létezikig terjednek.

Az autizmust hitelesen mutatja, Jacob világlátásába nagyon tanulságog bepillantani a könyv bátran ajánlható bárkinek, aki izgalomra vágyik, és fontos számára az emberi oldal.

Jodi Piccolut még mindig tudja, mitől döglik a légy.

Olvass bele az új Murakami könyvbe!

Egy gyors kis hír, este remélhetőleg hosszabb bejegyzésre is futja;

http://kotvefuzve.postr.hu/olvass-bele-murakami-haruki-uj-konyvebe-1q84

Már nem bírom, kell nekem ez a könyv! Teljesen felcsigáz~

Ott leszel?

Nos, ezerévnyi kihagyás után folytatom a blogom, és az új-első bejegyzés a legjobb könyvről fog szólni, amit az elmúlt időben olvastam. Ez pedig Musso Ott leszel?-je. Már régóta szemezgetek az íróval, és amikor a kerülti könyvtárban díszelgett egy könyve az Újdonságok polcon, habozás nélkül hazavittem. És milyen jól tettem!!

Elliott Cooper neves amerika sebész Kambodzsában megmenti egy kisfiú életét. És hát jó tett helyébe jót várj,a falu vezetőjétől hap tíz aranyszínű pirulát, és egy lehetetlen ígéretet: ha beveszi őket, visszautazhat a múltba, és láthatja élete szerelmét. Ilena harminc évvel korábban vesztette életét egy balesetben, és Elliott a mai napig hibásnak érzni magát. Mivel nincs mit vesztenie, bevesz egyet, és a pirula beváltja az ígéretet....

A legjobb ebben a könyvben, hogy nem egy szimpla időutazásos történet. Itt mindennek következménye van, ha megváltoztat valamit, pontosabban találkozik a fiatalkori énjével, és ő a beszélgetés hatására cselekszik, akkor a jövő is megváltozik. Ez hajtja a cselekményt, mivel az idős Elliott belátja, hogy ha megmentené Elinát, azzal lányát, Angiet fosztaná meg a létezéstől, fiatal önmaga pedig semmi mást nem szeretne, mint szerelmét biztonságban tudni. Enyhén skizofrén érzést kaptam a két Elliott találkozásaitól, ahogy egymásnak feszült az akaratuk, a könyv legjobban megírt részei. Teljesen imádtam, ahogy a fiatal Elliott az éppen akkor születő sikeres dolgokat látja: Ki ez a Stephen King? Nem is rossz... vagy amikor az Apple-nek kívánt sok szerencsét, elvégre ilyen névvel nehéz lesz boldogulni... Vagy ahogy üzen jövőbeli énjének, azok a kreatív módszerek. Az író nagyon jó munkát végzett, eredetinek nem mondható, de a megvalósítás 100%ban eredeti. Musso született mesélő, nem véletlenül hívják a francia Coelhonak.

Karakterábrázolás szempontjából felemás a kép, Elliott hihetetlenül alapos munka, Matt, Elliott legjobb barátja is kidolgozottnak mondható. Ilena terén vannak hiányosságok, bár nem hiszem, hogy emiatt volt olyan ellenszenves a csaj... Angiet viszont rövid idő alatt megkedveltem, jó néven vettem volna, ha többet szerepel.

Ha olyan történetet keresel, ami végig fenntartja az adrenailszinted, jól bírod, ha minden oldalon meglepetés vár, akkor ez a te könyved.

Én addig felkutatom a többi Musso könyvet, a Visszajövök érted-et és az És azután-t, úgy érzem, Musso még rengeteg mindent tud mondani nekem.

A riviéra titka

Ponyvából sosem elég, bár ez az Elizabeth Adler könyv nem nevezhető ponyvának, én rettenetesen élveztem, sokkal jobb, mint a Napnyugta Santa Monicában. A történet 3 szálból szövődik: -A főszereplők bérleti csalás áldozatai lesznek. Egy hajdan gyönyörű villát, ami jelenleg egy romhalmaz, többször is kiadnak. Sunny és Mac, akik visszatérő szereplők, más Adler könyvekben szerepelnek, Nate, a kiégett New Yorki-i tőzsdés, Belinda, aki orosz maffiózó férje elől menekül, Bill és lánya, Kicsi Laureen és Sara, aki otthagyta tapló barátját. Őket hozza össze a sors a Riviéra legforróbb időszakában. Közös bennük, hogy egyikük se találja a helyét az életben, Mac el is nevezi őket "csellengőknek"

- St. Tropezban műkincsrablás-sorozat folyik, egy alkalommal pedig lelőnek egy ártatlan fiatalembert, Mac, aki híres nyomozó, akcióba lendül, hogy elfogja a tettest(tetteseket?).

- La Violette, a villa hajdani tulajdonosnője körül is sok a titok, Sunnyt pedig elszánt vágy hajtja, hogy megtudja, mi is történt az egykori sanzon-énekesnővel.

A három szál pedig talán nem is három....

Szerettem a karaktereket, olyan valódiak voltak, mindegyikért drukkoltam, bár már az 50.oldal után megtippeltem ki kivel fog összejönni, és láss csodát, tényleg! Ettől függetlenül nagyon izgalmas, legjobban a La Violettről szóló részek tetszettek,meg persze a luxus. Mert enélkül nincs Elizabeth Adler könyv. Ruhák, partik, vérpezsdítő szerelem-szex-hatalom hármas, persze forró nyár. Kedvet kaptam, hogy felszálljak az első vonatra, és St. Tropezig meg se álljak.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a gazdagok életéről szóló könyveket, nem utazott idén nyáron, vagy épp strandol, kellemes kikapcsolódás.

Tízezer könnycsepp

Olvashatunk szórakozásból, de olvashatunk tanulásból. Olvashatunk magáért az irdalomért, de úgyanígy olvashatunk a mondanivalóért is.( ez egyebként a Investigation Discovery, a jelenlegi kedvenc csatornám szlogenjének átköltése)

Ha a történet miatt olvasunk, nagyon jó választás lehet Elizabeth Kim-től a Tízezer könnycsepp. Ahogy már az alcím is utal rá, egy távol-keleti, azon belül is egy koreai nő emlékiratait tartjuk a kezünkben. Egy kicsiny, helyes között eldugott faluban él anya és lánya. Egy nap a kislány szeme láttára felakasztják az édesanyját, a család ugyanis így torolja meg a nevén esett szégyent; a kislány házasságon kívüli, ráadásul félig amerikai. Miután árvaságra jut, árvaházba kerül, ahol szinte állati körülmények között tartják. Hosszas várakozás és félelem után örökbefogadják, így átkerül Amerikába. Azonban a vágyott meghitt családi légkör helyett egy fundamentalista keresztény párhoz kerül, és a szenvedései nem érnek véget.

Szerintem ennyi elég is leírásnak, nem akarom bő lére ereszteni, akit érdekel, az úgyis elolvassa. Mellesleg a címlap felépítésében eléggé hasonlít a Gésa emlékiratai-ra....

Engem személy szerint nagyon megrázott és felkavart a könyv, ilyet egyetlen embernek sem lenne szabad átélnie, és sajnon ráerősített arra a véleményemre, hogy a vallásos nevelés káros tud lenni.

A címre kitérve ez egy buddhista tanítás, miszerint az élet tízezer könnycseppből és tízezer mosolyból áll. Elizabethnek sajnos az előbbiből túl sok jutott.

Elizabeth Kim:Tízezer könnycsepp. Egy távol-keleti nő emlékiratai

Trivium, 2001, 231 oldal

Kiharu, a Gésa

Mielőtt valaki elkönyvelné Gésa emlékiratai klónnak, megjegyzem, hogy ez bő tíz évvel azelőtt került kiadásra. Nekem a legkülönösebb az volt a Kiharuban, hogy ez a lány önként lett gésa. Ez így elsőre meredeken hangzik, elvégre ki akar önszántából "prosti" lenni, de ha elolvassuk a könyvet, az nagy valószínűség szerint eloszlat néhány tévképzetet a gésákról. De nem csak erről szól a könyv, a gésaélet, fényűzés, bankettek végeszakadnak, amikor Kiharu szögre akasztja a getát, mert nem hajlandó a japán titkosrendőrségnek kémkedni híres és befolyásos vendégei után. Ha már híres vendégek....vendége volt Charlie Chaplin, Willian Randolf Hearts és Jean Cocteau, aki még verset is írt Kiharuról. A könyv a továbbiakban az ex-gésa megpróbáltatásiat beszéli el, aki férjhez megy egy diplomatához, ezáltal Indiába kerül a világháború alatt, majd elválasztják a férjétől, kénytelen eltartani a gyerekét, anyját és nagyanyját, aztán Amerikába költözik, és ott próbál megélni.

Csodálom Kiharu egész lényét, középiskolás korában délelőtt gimnáziumba járt, csak hogy megtanuljon angolul, délután gésaiskola, este partik, majd miután rosszra fordult a sorsa, talpon maradt, és emelt fővel várta a következő csapást. Miután elviselhetetlen lett az élet Japánban(hiszen egy volt gésa mindenkiből csak a rosszallást váltotta ki), kiutazott álmai országába, az USÁba, hogy ott népszerűsítse a japán kultúrát. Érdekes kettősség jellemzi a könyvet, míg Kiharu odavan hazája kultúrájáért, ismeri és tiszteli azt, addig a társadalom merevségét, konzervatívságát szigorúan elítéli. Ami nem is csoda, hiszen honfitársai kergették az óceán másik oldalára...és teljesen más mentalitást ismert meg, ott ugyanis tisztelik gésa múltja miatt.

Ez a csodálatos asszony, aki egy másik, letűnt világhoz tartozott, sajons 200-ben meghalt.

Kiharu Nakamura: Kiharu, a gésa. Egy ismeretlen világ rejtelmei

Trivium, 2001, 357 oldal

A új, 2011-es kiadás már Kiharu, a Simbasi gésa néven jelent meg

Claire-t rajtakapják

Nem nagyon szeretem a könyvsorozatokat, az Alkonyat és Anita Blake-féle borzadályoktól a hideg ráz ki, de a Szívzűrök sorozat nagyon belopta magát a szívembe. A hátlap szerint: " Együtt nőttek fel egy kis szigeten. Azt hiszik, mindent tudnak egymásról.... de csak most kezdik kapisgálni az igazságot."

A történet előtt két évvel autóbalesetben meghal Wade, Claire megsérül, Lucas-t elítélik, és javítóintézetbe zárják. Az apró Chatham Island-on az hozza mozgásba a dolgokat, hogy Lucas visszatért, és erre a szigeti fiatalok úgy döntenek, kiközösítik. De kik is ők? Zoey, a leginkább főszereplőnek tekinthető lány kedves, becsületes, újságírónak tanul. Jake, Zoey barátja szívből gyűlöli Lucast, ugyanis őt okolja bátyja haláláért. Claire nem emlékszik a balesetre, de valami oknál fogva fél Lucastól. Claire a sorozat hűvös hercegnője, szép, okos és rendkívül manipulativ, mellesleg Lucas ex-barátnője. Nina, a húga talpraesett, elképesztően humoros, mindenre van valami csípős válasza. Ben, Zoey bátyja 10 éves korától vak, de ez sem akadályozza, úgy közlekedik, mint egy látó, mellé még veszélyesen pontos hatodik érzéket is növesztett, a történet elején pedig Clairrel jár. Aisha afroamerikai, visszafogott, Zoey legjobb barátnője. A történet az ő életükről szól, az első kötetek a két évvel azelőtti balesetről, hogy talán mégse minden úgy történt, ahogy azt hiszik... Aztán Nina kerül a középpontba, a múltja és a jelene, ebben a darab pedig, a Claire-sben a szigetlakók síelni mennek, Claire meg titkos tervet szövöget, hogy Jake-t megszerezze, Ben és Nina nem tudja, hányadán állnak a dolgok kettejük között, Zoey és Lucas pedig.... tessék elolvasni!:P

Nos, a történet szerintem a romantikus-vicces-titokzatos-drámai tökéletes elegye, a karakterek kidolgozottak, nem is tudok dönteni, ki a kedvencem.... Jake kivételével mindenkit szeretek, csodálom Claire-t, amiért ilyen jól manipulálja az embereke a célja elérése érdekében, Zoey olyan kis naív, csak jót akar, mégis ő szívja meg, Ninától meg tanulnék, annyira frappáns riposztokat osztogat. Sosem válik melodramatikussá a sorozat, még a kusza érzelmi viszonyok, titok ellenére sem, sokkal inkább a való élet könyv formátumban. Az egyetlen, ami eltántoríthat valakit, az a sorozat hossza. 28 kötet. Nem vicc.... és ebből még csak 5 jött ki, nem tudom, mikorra fejezik be, ha egyáltalán befejezik... nincs rosszabb félbehagyott sorozatnál...

Csak ajánlani tudom a sok szerethető szereplő, realizmusa miatt.

Katherine Applegate: Claire-t rajtakapják

Szívzűrök sorozat, Könyvmolyképző Kiadó, 2010, 192 oldal

Napnyugta Santa Monicában

Elizabeth Adler a romantikus-krimi-limonádé könyvek koronázatlan királynője, és mivel romantikus hangulatban vagyok, róla írom első kritikámat.

Ellie Parrish Duveen, főhősnőnk éjt nappalá téve dolgozik, hogy sikerre vigye kis kávézóját. Tántoríthatatlan munkamorálja és ambíciói(cél a Michelin-csillagos étterem!!) nem tesznek jót a szerelmi életének, így amikor Dan Cassidy, a new yorki zsaru felbukkan az életében, elkerülhetetlen, hogy mindketten vonzalmat tápláljanak a másik iránt. Mert Ellie gyönyörű, magas, vöröshajú szépség, Dan meg izmos, jóképű álomsrác. Ahogy azt már megszokhattuk....mellékszál, de még nem akadt a kezembe könyv, aminek a főszereplői bűnrondák. Nos térjünk is vissza 480 oldalas chick-listünkhöz! Sajnos mindketten elfoglalt emberek; Ellienek ott a kávézója, Dannek meg a Vágtázó Mén borászatba kell életet lehelnie, így romantikázásra az elején nincs kilátás.

Buck Duveen épp most szabadult gazdag elmebetegnek fenntartott szanatóriumból, ahol 20 évet húzott le, és most bosszúszomjasan törtet célja felé. Aki éppen Ellie és nagymamája, Lottie néni. Ellie szülei korán meghaltak, így Lottie nénire hárul a feladat, hogy felnevelje unokáját. Ehhez "kis" segítség, hogy Lottie néni a dúsgazdad Parrish család feje, hatalmas háza, az Utazás Vége pedig vagyonokat ér. Buckot Lottie néni záratta be a Hustonba, amikor az elmebeteg férfi rátámadt. Most pedig, szabadulva, prostituáltakat gyilkol, melegít a "bosszúra". Terve akkor változik meg, amikor Buck beleszeret Ellibe. De innentől már az olvasóra bízom...

Nem rossz könyv, tényleg, de nem mondom, hogy "húha, megváltoztatta az életemet", mert nem, viszont egyszeri olvasásra tökéletes. Kisebb hibái: a fordítás néhol nagyon magyartalan, néhány mellékszerplő kidolgozatlan( ennek ellenére Chen, a szakács az egyik kedvencem, bírom a srácot), a folyamatos kurvázás elég zavaró, pedig nem tartom magam konzervatívnak....

Imádtam Lottie nénit, szerintem hihetelen egy forma, de Maya, Ellie legjobb barátnője se sokkal mögött helyezkedik el. Buckot szívből gyűlöltem, hihetelenül önző és kegyetlen ez a figura.

Hibáival is egy erős könyv, aminek a célja a színtiszta szórakoztatás, és ennek maradéktalanul eleget is tesz. Strandra kíváló olvasmány, az alatt pár óra alatt úgy érezhetjük, mi is a nyugati parton sütkérezünk a napon, mellettünk pedig az óceán megnyugatóan morajlik.

Elizabeth Adler: Napnyugta Santa Monicában

Ulpius ház, 2009, 480 oldal

1st post(:

Immár a harmadik blogomat indítom, és ezt szeretném teljes egészében a könyveknek és az olvasásnak szentelni. Életem fontos része a könyvfalás, nem menedék a valóság elől, mert nekem nincs miért menekülnöm, hanem szórakozás, ízlés-művelés, betekintés más kultúrákba, korokba, elvarázsolódás. Nem tudom, mihez kezdenék magammal, ha nem olvashatnék, azt hiszem, kénytelen lennék a gép előtt kuksolni.

Írni fogok könyvkritikákat, rosszabb esetben becsmérléseket, remélem nektek is tetszeni fog majd, annál nagyobb örömet pedig semmi nem okoz, mint ha azt hallom, valaki az én ajánlásomra kezdett bele egy könyvbe