2012. október 5., péntek

Párizsi macskajaj

Kissé( najó, nagyon) elfogult vagyok ezzel a könyvvel, lévén a kedvencemről van szó, már háromszor olvastam ki, és még mindig ugyanúgy megnevettet.
Kezdjük azzal, hogy IMÁDOM Párizst, így nem is nagyon tudnék nem szeretni egy olyan könyvet, ami ott játszódik.
Klein a harmincnégy éves, szőke amerikai divatguru egy nap úgy dönt, sutba vágja addigi életét, elhagyja a pezsgő New Yorkot, nagyágyú gyáros barátját, a biztonságot Párizsért. Klein mindennél jobban szeretne gyereket, ám a nála tizetöt évvel idősebb francia pasija ebben az egy dologban hajthatatlan. Így hát hősnőnk fogja magát és a Louis Vuitton bőrőndjeit, dollártmilliót érő ruhatárát, és átcibálja az Atlanti-óceán másik oldalára. Sikeres vadászat után egy bájos V.kerületi lakás tulajdonosa lesz, és Puccini nevű macskájával az oldalán megkezdi fergeteges(=félelmetes) franciafiú-feltérképező hadjáratát. A Mr. Tökély Alexandre, Nico, az isteni szerető, Paul, Gilles, Francois, egyszerre 3 Jean... Hát igen, de ebben a káoszban nem könnyű rálelni az igazira.
Emelett Kleinnek meg kell küzednie a kultúrális különbségekkel, amelyek hol szórakoztatóak, máskor meg igazán fájdalmasak. És akkor még nem beszéltünk a francia nők undokságáról, az esély, hogy francia barátnőre tegyünk szert, közelít a nullához.
A könyv minden fejezet négy kisebb egységre van osztva: Beszámoló Monsieur Igaziről, Apróbb kellemetlenségek, Apróbb örömök és Barátok száma(ez a szám sokáig zéró, az imigráció tagadhatatlanul legnehezebb része az új barátok szerzése).
Ami számomra felejthetetlenné teszi a könyvet az az, hogy a könnyem is kicsordul, miközben olvasom. Egyetlen másik regény nem dolgoztatta meg így a rekeszizmaimat. Az írónő, Kirsten Lobe nem csak helyzetkomikumra alapoz, kreatív szóhasználata sokszor egetrengető hahotát váltott ki nálam. Klein úgyanúgy karikírozza ki magát, mint a szintén dilis franciákat, de nem lehet szó nélkül elmenni a rengeteg kultúrális utalás mellett sem, amik megértését szerencsére lábjegyzetek segítik. És persze Klein próbálkozik franciát beleszőni a mondandójába, ezzel nekem is sikerült pár hasznos kifejezést felszedni(:
Klein rendkívül emberi, elkövet hibákat, elismeri őket és megpróbál tanulni belőlük. Az agyonhajszoló divatszakmát lecseréli a kötetlen festésre, sérthetetlen nyújorki bőrét levedli, helyette névtelen bevándorló lesz, akit nem halmoz el a gazdag barátja a Gucci és Prada legújabb darabjaival.

Kevés könyv van, ami egyszerre szórakoztató és tanulásgos. A Párizsi macskajaj egy road-movie(book) a világ leggyönyörűbb városában.

Kirsten Lobe: Párizsi macskaja
Ulpius-ház, 2007

2012. október 3., szerda

Delírium-Nincs halálosabb kór a szerelemnél

Most őszintén, ki tudna ellenállni egy ilyen alcímnek? Hát még ha elolvassuk a fülszöveget!

Helyszín: az Egyesült Államok, Portland. De nem ám az az Amrika, amit mi ismerük! Történetünk kezdete elött 60 évvel betegséggé nyílvánítják a szerelmet, majd az ellebszert is megtaláljár rá. Ez annyit tesz, hogy minden 18 évesnek át kell esni a Kúrán, ahol széttrancsírozzák az agyukat, hogy kírsták belőle a szerelem minden magvát.
Lena, a főszereplő minden vágya, hogy átessen a kúrán, és hátralévő élete kiszámíthatóan, minden veszély nélkül teljen. Barátnője, a gazdag Hana viszont izgalomra vágyik, elítéli a kúrát, lázadásként tiltott bulikba jár éjjelente.
A sors Lena útjába veti Alexet, a lány pedig minden ellenállás dacára beleszeret. Ez pedig egy sor problémát indít el; Alex egyike a Veszetteknek, akik a rendszer ellen harcolnak, így Lena is hamar ellenálló mozgalom kellős közepén találja magát, majd miután a Vadonban járt, már nincs visszaút. emellett szembe kell néznie a kúra vészesen közelgő képével.

A könyv több okból is megragadott: a legfontosabb, hogy NAGYON gyönyörűen megírva, nyelvezete metaforákban és kreatív hasonlatokban gazdag, de ettől nem válik irodalomóraivá. Másodsorban Lena jellemfejlődése a történet, én pedig odavagyok ezért a típusért. Harmadsorban, megfogott az alapgondolat, az írőnő, Lauren Oliver pedig mesterien szövi a szálakat, az utolsó oldalig fenntartja a feszültséget.

A Delírium a manapság oly divatos antiutópia-trilógiák sorába tartozik, nagyon sok ponton párhuzamokat mutat a kedvencemmel, a Csúfokkal. Elszigetelt városállamok, javítóműtétek, Vadon-Füstös, lázadó barátnő, külvilágból érzekző helyes pasi...

Persze ezek a hasonlóságok semmit nem vonnak le a Delírium értékéből, és izgatottan várjuk a folytatást!

Lauren Oliver: Delírium
Talentum, 2011