2012. október 5., péntek

Párizsi macskajaj

Kissé( najó, nagyon) elfogult vagyok ezzel a könyvvel, lévén a kedvencemről van szó, már háromszor olvastam ki, és még mindig ugyanúgy megnevettet.
Kezdjük azzal, hogy IMÁDOM Párizst, így nem is nagyon tudnék nem szeretni egy olyan könyvet, ami ott játszódik.
Klein a harmincnégy éves, szőke amerikai divatguru egy nap úgy dönt, sutba vágja addigi életét, elhagyja a pezsgő New Yorkot, nagyágyú gyáros barátját, a biztonságot Párizsért. Klein mindennél jobban szeretne gyereket, ám a nála tizetöt évvel idősebb francia pasija ebben az egy dologban hajthatatlan. Így hát hősnőnk fogja magát és a Louis Vuitton bőrőndjeit, dollártmilliót érő ruhatárát, és átcibálja az Atlanti-óceán másik oldalára. Sikeres vadászat után egy bájos V.kerületi lakás tulajdonosa lesz, és Puccini nevű macskájával az oldalán megkezdi fergeteges(=félelmetes) franciafiú-feltérképező hadjáratát. A Mr. Tökély Alexandre, Nico, az isteni szerető, Paul, Gilles, Francois, egyszerre 3 Jean... Hát igen, de ebben a káoszban nem könnyű rálelni az igazira.
Emelett Kleinnek meg kell küzednie a kultúrális különbségekkel, amelyek hol szórakoztatóak, máskor meg igazán fájdalmasak. És akkor még nem beszéltünk a francia nők undokságáról, az esély, hogy francia barátnőre tegyünk szert, közelít a nullához.
A könyv minden fejezet négy kisebb egységre van osztva: Beszámoló Monsieur Igaziről, Apróbb kellemetlenségek, Apróbb örömök és Barátok száma(ez a szám sokáig zéró, az imigráció tagadhatatlanul legnehezebb része az új barátok szerzése).
Ami számomra felejthetetlenné teszi a könyvet az az, hogy a könnyem is kicsordul, miközben olvasom. Egyetlen másik regény nem dolgoztatta meg így a rekeszizmaimat. Az írónő, Kirsten Lobe nem csak helyzetkomikumra alapoz, kreatív szóhasználata sokszor egetrengető hahotát váltott ki nálam. Klein úgyanúgy karikírozza ki magát, mint a szintén dilis franciákat, de nem lehet szó nélkül elmenni a rengeteg kultúrális utalás mellett sem, amik megértését szerencsére lábjegyzetek segítik. És persze Klein próbálkozik franciát beleszőni a mondandójába, ezzel nekem is sikerült pár hasznos kifejezést felszedni(:
Klein rendkívül emberi, elkövet hibákat, elismeri őket és megpróbál tanulni belőlük. Az agyonhajszoló divatszakmát lecseréli a kötetlen festésre, sérthetetlen nyújorki bőrét levedli, helyette névtelen bevándorló lesz, akit nem halmoz el a gazdag barátja a Gucci és Prada legújabb darabjaival.

Kevés könyv van, ami egyszerre szórakoztató és tanulásgos. A Párizsi macskajaj egy road-movie(book) a világ leggyönyörűbb városában.

Kirsten Lobe: Párizsi macskaja
Ulpius-ház, 2007

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése