Nem túlzás a cím, tényleg hihetetlenül borzalmas volt( azért Márai a Gyertyák csonkig égnek-ét nem pipálja le), ami azért kétszeres csalódás, mert az írónő korábbi könyve, a Hit tetszett, a Titok meg tűrhető volt(bár már ott jellemző volt a minden racionalitást nélkülöző heppiend). Visszafejlődés.
A kis Hope házasságtörésben jön a világra, ezért nem maradhat az előkelő Harvey-házban, így a szegény, de szerető Renton családhoz kerül, és ott nő föl, mint egy átlagos parasztgyerek. Esze és veleszületett nemessége miatt hamar kitűnik a többiek közül, de családja szegény, így csak alapoktatásban részesül, kénytelen beállni cselédnek a Harvey-házba, miközben semmit sem sejt származásáról. A lavina akkor indul el, amikor nővére seggarc férje, Albert megzsarolja Hope-t, aki így kénytelen menekülni. Bristolba érkezik, de itt sincs megállás, ápolónői képességét kamatoztatva beáll ápolni a leprásokat, ahol találkozik Bennettel. Persze szerelmesek lesznek egymásba(csöpp-csöpp) és Hope követi őt a krími háborúba.
Bevallom, a könyvet csak a vastagsága miatt választottam, de hiba volt. Annyira sablon a történet, hogy arra nincsenek szavak, a karakterek minden egyediséget nélkülöznek, és mint fentebb említettem, giccses, irracionálisan szirupos a vége. Yikk!
DO NOT READ IT! doesn't worth it.
Lesley Pearse: Remény
2012, Ulpius ház, 688 oldal
2012. szeptember 18., kedd
2012. szeptember 6., csütörtök
A testbérlők
Amikor a Vörösmarty téren sétáltam a könyvfesztivál idején, belefutottam ebbe a regénybe, amit hátoldalon egyszerűen csak az Éhezők viadala folytatásaként Akkor úgy gondoltam, ennyi, nem szeretem a Hunger Gamest, nincs szükségem arra hogy még egy hasonlót a kezembe vegyek.
Aztán nyáron a szomszédomnak megvolt, így kölcsönkértem és elolvastam. Nem bántam meg.
Persze a sztori klisésen kezdődik; háború, gyerekek nyomorban, a 16 éves Callienek szüksége van pénzre a beteg öccse számára. És innentől lesz érdekes a történet; a háborúban a teljes felnőtt lakosság kipusztult, így maradtak az idősek és a fiatalok. A technika olyan fejlett szinten van már, hogy megvalósítható az emberiség régi álma: más testét birtokba venni. Pénzszűkében lévő tinik adják bérbe testüket tehetős időseknek, akik újra fiatalok akarnak lenni.
Mivel Callienek nincs más választása, a testbankhoz fordul és kiadja magát. És egyszer csak felébred munka közben, és egy mesésen gazdag életben találja magát. Csak az élet nem szép, így egy pisztoly megtalálása után ráébred, valaki kihasználja, és egy hatalmas összeesküvés közepébe került.
Nagyon élveztem a könyvben, hogy rengeteg fordulatot tartalmaz, meg nem tudom jósolni, mi lesz a következő fejezetben. Ez ellensúlyozza a sztereotípiákat; 16-éves-lány, antiutópia, beteg rokon, családi titok-dráma.
Nincs könyv szerelem nélkül; itt viszont nem kap akkor hangsúlyt a romantika, inkább a krimibe illő szálak bonyolódnak. Nembaj, talán majd a második részben. Igen, az írónő, Lissa Price trilógiát tervez(ójee, újabb analógia az Éhezők viadalával...). Ha nem ennyére kíváncsi(márpedig az vagyok, az utolsó 3 oldal annyira lesokkolt, alig bírom kivárni a folytatást...), legyintenék, a második sosem olyan jó, mint az első. Remélem, ez kivétel lesz.
A könyv stílusa semmi különös, nem valami irodalmi(nem úgy mint a Delírium, amiről tervezek bejegyzést...!), de hát a története miatt olvastam. Viszont tetszett, ahogy a nyomor-fényűzés kontraszt ki volt domborítva.
Lissa Price: A testbérlők. Agave Kiadó, 2012
Aztán nyáron a szomszédomnak megvolt, így kölcsönkértem és elolvastam. Nem bántam meg.
Persze a sztori klisésen kezdődik; háború, gyerekek nyomorban, a 16 éves Callienek szüksége van pénzre a beteg öccse számára. És innentől lesz érdekes a történet; a háborúban a teljes felnőtt lakosság kipusztult, így maradtak az idősek és a fiatalok. A technika olyan fejlett szinten van már, hogy megvalósítható az emberiség régi álma: más testét birtokba venni. Pénzszűkében lévő tinik adják bérbe testüket tehetős időseknek, akik újra fiatalok akarnak lenni.
Mivel Callienek nincs más választása, a testbankhoz fordul és kiadja magát. És egyszer csak felébred munka közben, és egy mesésen gazdag életben találja magát. Csak az élet nem szép, így egy pisztoly megtalálása után ráébred, valaki kihasználja, és egy hatalmas összeesküvés közepébe került.
Nagyon élveztem a könyvben, hogy rengeteg fordulatot tartalmaz, meg nem tudom jósolni, mi lesz a következő fejezetben. Ez ellensúlyozza a sztereotípiákat; 16-éves-lány, antiutópia, beteg rokon, családi titok-dráma.
Nincs könyv szerelem nélkül; itt viszont nem kap akkor hangsúlyt a romantika, inkább a krimibe illő szálak bonyolódnak. Nembaj, talán majd a második részben. Igen, az írónő, Lissa Price trilógiát tervez(ójee, újabb analógia az Éhezők viadalával...). Ha nem ennyére kíváncsi(márpedig az vagyok, az utolsó 3 oldal annyira lesokkolt, alig bírom kivárni a folytatást...), legyintenék, a második sosem olyan jó, mint az első. Remélem, ez kivétel lesz.
A könyv stílusa semmi különös, nem valami irodalmi(nem úgy mint a Delírium, amiről tervezek bejegyzést...!), de hát a története miatt olvastam. Viszont tetszett, ahogy a nyomor-fényűzés kontraszt ki volt domborítva.
Lissa Price: A testbérlők. Agave Kiadó, 2012
2012. szeptember 3., hétfő
Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
Hosszú-hosszú kihagyás után végre ismét van időm a blogolásra, így újjult erővel vetem bele magam az írásba, remélem nektek is tetszeni fog(:
A nyáron rengeteg könyvet olvastam, így van elég alapanyag. Kezdeném is azzal, ami a legjobban tetszett, félretéve a "végére a legfinomabbat" szabályt.
A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér egy olasz elsőkönyves szerző, Alessandro D'Avenia munkája. Főszereplője Leo, egy átlagos 16 éves kamasz, aki utálja az iskolát, csak a foci érdekli(elvégre olasz!), és ha elege van a külvilágból, csak felrakja a fülesét, és kikapcsol. Egyedül a fehér szín fog ki rajta, Leonak ez az üresség és a hiány. Ezzel szemben ott a telített vérvörös, az élet és a szerelem színe. Nem mellesleg Leo szerelme, Beatrice is ilyen színű hajkoronát visel. A fiú mindent megtenne, hogy felhívja magára a lány figyelmét, és közben észre sem veszi, hogy a legjobb barátja, Silvia talán nem csak barátként gondol rá.
Aztán egy nap megváltozik minden; Beatrice-t leukámiával diagnosztizálják, és Leo elkezd felnőni.
A könyvet egyes szám, első személyben írja Leo, ez a hangvétel nagyon intimmé teszi a hangulatot. A srác személyes véleményét sosem rejti véka alá, hangos, és excentrikus. De ez csak a felszín. A Fehér mint a tej, piros, mint a vér egy generáció könyve, lehelletfinom jellemrajz arról, miért viselkedünk mi úgy, ahogy, és igenis képesek vagyunk a mély, tiszta érzésekre.
Leo jellemfejlődése adja a cselekmény gerincét, ahogy egy menőző kiscsáveszből gondoskodó, másokra odafigyelő de a háttérben felfedezhetjük, hogy D'Avenia beleírta magát a könyvébe; az iskola új tanára lelkes fiatal pedagógus, aki merőben új világlátása miatt kiérdemelte az Álmodozó nevet. Neki is nagy szerepe van abban, hogy Leo megtalálja a helyes utat, ami bár nem vezet a szerelem beteljesüléséhez, mégis képes segíteni egy haldoklón.
Nyelvileg is szépen megírt regény, szeretem Leo stílusát, ahogy a hétköznapi eseményeket meglepő képekkel írja le, de mégis az érzelmi töltete fogott meg a könyvnek. Úgy gyönyörű, hogy közben egy pillanatra sem válik giccsessé. Kevés az ilyen manapság.
Alessandro Davenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
Europa Kiadó, 2011
A nyáron rengeteg könyvet olvastam, így van elég alapanyag. Kezdeném is azzal, ami a legjobban tetszett, félretéve a "végére a legfinomabbat" szabályt.
A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér egy olasz elsőkönyves szerző, Alessandro D'Avenia munkája. Főszereplője Leo, egy átlagos 16 éves kamasz, aki utálja az iskolát, csak a foci érdekli(elvégre olasz!), és ha elege van a külvilágból, csak felrakja a fülesét, és kikapcsol. Egyedül a fehér szín fog ki rajta, Leonak ez az üresség és a hiány. Ezzel szemben ott a telített vérvörös, az élet és a szerelem színe. Nem mellesleg Leo szerelme, Beatrice is ilyen színű hajkoronát visel. A fiú mindent megtenne, hogy felhívja magára a lány figyelmét, és közben észre sem veszi, hogy a legjobb barátja, Silvia talán nem csak barátként gondol rá.
Aztán egy nap megváltozik minden; Beatrice-t leukámiával diagnosztizálják, és Leo elkezd felnőni.
A könyvet egyes szám, első személyben írja Leo, ez a hangvétel nagyon intimmé teszi a hangulatot. A srác személyes véleményét sosem rejti véka alá, hangos, és excentrikus. De ez csak a felszín. A Fehér mint a tej, piros, mint a vér egy generáció könyve, lehelletfinom jellemrajz arról, miért viselkedünk mi úgy, ahogy, és igenis képesek vagyunk a mély, tiszta érzésekre.
Leo jellemfejlődése adja a cselekmény gerincét, ahogy egy menőző kiscsáveszből gondoskodó, másokra odafigyelő de a háttérben felfedezhetjük, hogy D'Avenia beleírta magát a könyvébe; az iskola új tanára lelkes fiatal pedagógus, aki merőben új világlátása miatt kiérdemelte az Álmodozó nevet. Neki is nagy szerepe van abban, hogy Leo megtalálja a helyes utat, ami bár nem vezet a szerelem beteljesüléséhez, mégis képes segíteni egy haldoklón.
Nyelvileg is szépen megírt regény, szeretem Leo stílusát, ahogy a hétköznapi eseményeket meglepő képekkel írja le, de mégis az érzelmi töltete fogott meg a könyvnek. Úgy gyönyörű, hogy közben egy pillanatra sem válik giccsessé. Kevés az ilyen manapság.
Alessandro Davenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
Europa Kiadó, 2011
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)