Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Hosszú-hosszú kihagyás után végre ismét van időm a blogolásra, így újjult erővel vetem bele magam az írásba, remélem nektek is tetszeni fog(:
A nyáron rengeteg könyvet olvastam, így van elég alapanyag. Kezdeném is azzal, ami a legjobban tetszett, félretéve a "végére a legfinomabbat" szabályt.
A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér egy olasz elsőkönyves szerző, Alessandro D'Avenia  munkája. Főszereplője Leo, egy átlagos 16 éves kamasz, aki utálja az iskolát, csak a foci érdekli(elvégre olasz!), és ha elege van a külvilágból, csak felrakja a fülesét, és kikapcsol. Egyedül a fehér szín fog ki rajta, Leonak ez az üresség és a hiány. Ezzel szemben ott a telített vérvörös, az élet és a szerelem színe. Nem mellesleg Leo szerelme, Beatrice is ilyen színű hajkoronát visel. A fiú mindent megtenne, hogy felhívja magára a lány figyelmét, és közben észre sem veszi, hogy a legjobb barátja, Silvia talán nem csak barátként gondol rá.
Aztán egy nap megváltozik minden; Beatrice-t leukámiával diagnosztizálják, és Leo elkezd felnőni.

A könyvet egyes szám, első személyben írja Leo, ez a hangvétel nagyon intimmé teszi a hangulatot. A srác személyes véleményét sosem rejti véka alá, hangos, és excentrikus. De ez csak a felszín. A Fehér mint a tej, piros, mint a vér egy generáció könyve, lehelletfinom jellemrajz arról, miért viselkedünk mi úgy, ahogy, és igenis képesek vagyunk a mély, tiszta érzésekre.

Leo jellemfejlődése adja a cselekmény gerincét, ahogy egy menőző kiscsáveszből gondoskodó, másokra odafigyelő de a háttérben felfedezhetjük, hogy D'Avenia beleírta magát a könyvébe; az iskola új tanára lelkes fiatal pedagógus, aki merőben új világlátása miatt kiérdemelte az Álmodozó nevet. Neki is nagy szerepe van abban, hogy Leo megtalálja a helyes utat, ami bár nem vezet a szerelem beteljesüléséhez, mégis képes segíteni egy haldoklón.

Nyelvileg is szépen megírt regény, szeretem Leo stílusát, ahogy a hétköznapi eseményeket meglepő képekkel írja le, de mégis az érzelmi töltete fogott meg a könyvnek. Úgy gyönyörű, hogy közben egy pillanatra sem válik giccsessé. Kevés az ilyen manapság.

Alessandro Davenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
Europa Kiadó, 2011