2011. augusztus 17., szerda

A riviéra titka

Ponyvából sosem elég, bár ez az Elizabeth Adler könyv nem nevezhető ponyvának, én rettenetesen élveztem, sokkal jobb, mint a Napnyugta Santa Monicában. A történet 3 szálból szövődik: -A főszereplők bérleti csalás áldozatai lesznek. Egy hajdan gyönyörű villát, ami jelenleg egy romhalmaz, többször is kiadnak. Sunny és Mac, akik visszatérő szereplők, más Adler könyvekben szerepelnek, Nate, a kiégett New Yorki-i tőzsdés, Belinda, aki orosz maffiózó férje elől menekül, Bill és lánya, Kicsi Laureen és Sara, aki otthagyta tapló barátját. Őket hozza össze a sors a Riviéra legforróbb időszakában. Közös bennük, hogy egyikük se találja a helyét az életben, Mac el is nevezi őket "csellengőknek"
- St. Tropezban műkincsrablás-sorozat folyik, egy alkalommal pedig lelőnek egy ártatlan fiatalembert, Mac, aki híres nyomozó, akcióba lendül, hogy elfogja a tettest(tetteseket?).
- La Violette, a villa hajdani tulajdonosnője körül is sok a titok, Sunnyt pedig elszánt vágy hajtja, hogy megtudja, mi is történt az egykori sanzon-énekesnővel.
A három szál pedig talán nem is három....
Szerettem a karaktereket, olyan valódiak voltak, mindegyikért drukkoltam, bár már az 50.oldal után megtippeltem ki kivel fog összejönni, és láss csodát, tényleg! Ettől függetlenül nagyon izgalmas, legjobban a La Violettről szóló részek tetszettek,meg persze a luxus. Mert enélkül nincs Elizabeth Adler könyv. Ruhák, partik, vérpezsdítő szerelem-szex-hatalom hármas, persze forró nyár. Kedvet kaptam, hogy felszálljak az első vonatra, és St. Tropezig meg se álljak.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a gazdagok életéről szóló könyveket, nem utazott idén nyáron, vagy épp strandol, kellemes kikapcsolódás.

2011. augusztus 9., kedd

Tízezer könnycsepp

Olvashatunk szórakozásból, de olvashatunk tanulásból. Olvashatunk magáért az irdalomért, de úgyanígy olvashatunk a mondanivalóért is.( ez egyebként a Investigation Discovery, a jelenlegi kedvenc csatornám szlogenjének átköltése)
Ha a történet miatt olvasunk, nagyon jó választás lehet Elizabeth Kim-től a Tízezer könnycsepp. Ahogy már az alcím is utal rá, egy távol-keleti, azon belül is egy koreai nő emlékiratait tartjuk a kezünkben. Egy kicsiny, helyes között eldugott faluban él anya és lánya. Egy nap a kislány szeme láttára felakasztják az édesanyját, a család ugyanis így torolja meg a nevén esett szégyent; a kislány házasságon kívüli, ráadásul félig amerikai. Miután árvaságra jut, árvaházba kerül, ahol szinte állati körülmények között tartják. Hosszas várakozás és félelem után örökbefogadják, így átkerül Amerikába. Azonban a vágyott meghitt családi légkör helyett egy fundamentalista keresztény párhoz kerül, és a szenvedései nem érnek véget.
Szerintem ennyi elég is leírásnak, nem akarom bő lére ereszteni, akit érdekel, az úgyis elolvassa. Mellesleg a címlap felépítésében eléggé hasonlít a Gésa emlékiratai-ra....
Engem személy szerint nagyon megrázott és felkavart a könyv, ilyet egyetlen embernek sem lenne szabad átélnie, és sajnon ráerősített arra a véleményemre, hogy a vallásos nevelés káros tud lenni.
A címre kitérve ez egy buddhista tanítás, miszerint az élet tízezer könnycseppből és tízezer mosolyból áll. Elizabethnek sajnos az előbbiből túl sok jutott.
Elizabeth Kim:Tízezer könnycsepp. Egy távol-keleti nő emlékiratai
Trivium, 2001, 231 oldal

2011. augusztus 5., péntek

Kiharu, a Gésa

Mielőtt valaki elkönyvelné Gésa emlékiratai klónnak, megjegyzem, hogy ez bő tíz évvel azelőtt került kiadásra. Nekem a legkülönösebb az volt a Kiharuban, hogy ez a lány önként lett gésa. Ez így elsőre meredeken hangzik, elvégre ki akar önszántából "prosti" lenni, de ha elolvassuk a könyvet, az nagy valószínűség szerint eloszlat néhány tévképzetet a gésákról. De nem csak erről szól a könyv, a gésaélet, fényűzés, bankettek végeszakadnak, amikor Kiharu szögre akasztja a getát, mert nem hajlandó a japán titkosrendőrségnek kémkedni híres és befolyásos vendégei után. Ha már híres vendégek....vendége volt Charlie Chaplin, Willian Randolf Hearts és Jean Cocteau, aki még verset is írt Kiharuról. A könyv a továbbiakban az ex-gésa megpróbáltatásiat beszéli el, aki férjhez megy egy diplomatához, ezáltal Indiába kerül a világháború alatt, majd elválasztják a férjétől, kénytelen eltartani a gyerekét, anyját és nagyanyját, aztán Amerikába költözik, és ott próbál megélni.
Csodálom Kiharu egész lényét, középiskolás korában délelőtt gimnáziumba járt, csak hogy megtanuljon angolul, délután gésaiskola, este partik, majd miután rosszra fordult a sorsa, talpon maradt, és emelt fővel várta a következő csapást. Miután elviselhetetlen lett az élet Japánban(hiszen egy volt gésa mindenkiből csak a rosszallást váltotta ki), kiutazott álmai országába, az USÁba, hogy ott népszerűsítse a japán kultúrát. Érdekes kettősség jellemzi a könyvet, míg Kiharu odavan hazája kultúrájáért, ismeri és tiszteli azt, addig a társadalom merevségét, konzervatívságát szigorúan elítéli. Ami nem is csoda, hiszen honfitársai kergették az óceán másik oldalára...és teljesen más mentalitást ismert meg, ott ugyanis tisztelik gésa múltja miatt.
Ez a csodálatos asszony, aki egy másik, letűnt világhoz tartozott, sajons 200-ben meghalt.
Kiharu Nakamura: Kiharu, a gésa. Egy ismeretlen világ rejtelmei
Trivium, 2001, 357 oldal
A új, 2011-es kiadás már Kiharu, a Simbasi gésa néven jelent meg

2011. augusztus 4., csütörtök

Claire-t rajtakapják

Nem nagyon szeretem a könyvsorozatokat, az Alkonyat és Anita Blake-féle borzadályoktól a hideg ráz ki, de a Szívzűrök sorozat nagyon belopta magát a szívembe. A hátlap szerint: " Együtt nőttek fel egy kis szigeten. Azt hiszik, mindent tudnak egymásról.... de csak most kezdik kapisgálni az igazságot."
A történet előtt két évvel autóbalesetben meghal Wade, Claire megsérül, Lucas-t elítélik, és javítóintézetbe zárják. Az apró Chatham Island-on az hozza mozgásba a dolgokat, hogy Lucas visszatért, és erre a szigeti fiatalok úgy döntenek, kiközösítik. De kik is ők? Zoey, a leginkább főszereplőnek tekinthető lány kedves, becsületes, újságírónak tanul. Jake, Zoey barátja szívből gyűlöli Lucast, ugyanis őt okolja bátyja haláláért. Claire nem emlékszik a balesetre, de valami oknál fogva fél Lucastól. Claire a sorozat hűvös hercegnője, szép, okos és rendkívül manipulativ, mellesleg Lucas ex-barátnője. Nina, a húga talpraesett, elképesztően humoros, mindenre van valami csípős válasza. Ben, Zoey bátyja 10 éves korától vak, de ez sem akadályozza, úgy közlekedik, mint egy látó, mellé még veszélyesen pontos hatodik érzéket is növesztett, a történet elején pedig Clairrel jár. Aisha afroamerikai, visszafogott, Zoey legjobb barátnője. A történet az ő életükről szól, az első kötetek a két évvel azelőtti balesetről, hogy talán mégse minden úgy történt, ahogy azt hiszik... Aztán Nina kerül a középpontba, a múltja és a jelene, ebben a darab pedig, a Claire-sben a szigetlakók síelni mennek, Claire meg titkos tervet szövöget, hogy Jake-t megszerezze, Ben és Nina nem tudja, hányadán állnak a dolgok kettejük között, Zoey és Lucas pedig.... tessék elolvasni!:P
Nos, a történet szerintem a romantikus-vicces-titokzatos-drámai tökéletes elegye, a karakterek kidolgozottak, nem is tudok dönteni, ki a kedvencem.... Jake kivételével mindenkit szeretek, csodálom Claire-t, amiért ilyen jól manipulálja az embereke a célja elérése érdekében, Zoey olyan kis naív, csak jót akar, mégis ő szívja meg, Ninától meg tanulnék, annyira frappáns riposztokat osztogat. Sosem válik melodramatikussá a sorozat, még a kusza érzelmi viszonyok, titok ellenére sem, sokkal inkább a való élet könyv formátumban. Az egyetlen, ami eltántoríthat valakit, az a sorozat hossza. 28 kötet. Nem vicc.... és ebből még csak 5 jött ki, nem tudom, mikorra fejezik be, ha egyáltalán befejezik... nincs rosszabb félbehagyott sorozatnál...
Csak ajánlani tudom a sok szerethető szereplő, realizmusa miatt.
Katherine Applegate: Claire-t rajtakapják
Szívzűrök sorozat, Könyvmolyképző Kiadó, 2010, 192 oldal

2011. augusztus 3., szerda

Napnyugta Santa Monicában

Elizabeth Adler a romantikus-krimi-limonádé könyvek koronázatlan királynője, és mivel romantikus hangulatban vagyok, róla írom első kritikámat.
Ellie Parrish Duveen, főhősnőnk éjt nappalá téve dolgozik, hogy sikerre vigye kis kávézóját. Tántoríthatatlan munkamorálja és ambíciói(cél a Michelin-csillagos étterem!!) nem tesznek jót a szerelmi életének, így amikor Dan Cassidy, a new yorki zsaru felbukkan az életében, elkerülhetetlen, hogy mindketten vonzalmat tápláljanak a másik iránt. Mert Ellie gyönyörű, magas, vöröshajú szépség, Dan meg izmos, jóképű álomsrác. Ahogy azt már megszokhattuk....mellékszál, de még nem akadt a kezembe könyv, aminek a főszereplői bűnrondák. Nos térjünk is vissza 480 oldalas chick-listünkhöz! Sajnos mindketten elfoglalt emberek; Ellienek ott a kávézója, Dannek meg a Vágtázó Mén borászatba kell életet lehelnie, így romantikázásra az elején nincs kilátás.
Buck Duveen épp most szabadult gazdag elmebetegnek fenntartott szanatóriumból, ahol 20 évet húzott le, és most bosszúszomjasan törtet célja felé. Aki éppen Ellie és nagymamája, Lottie néni. Ellie szülei korán meghaltak, így Lottie nénire hárul a feladat, hogy felnevelje unokáját. Ehhez "kis" segítség, hogy Lottie néni a dúsgazdad Parrish család feje, hatalmas háza, az Utazás Vége pedig vagyonokat ér. Buckot Lottie néni záratta be a Hustonba, amikor az elmebeteg férfi rátámadt. Most pedig, szabadulva, prostituáltakat gyilkol, melegít a "bosszúra". Terve akkor változik meg, amikor Buck beleszeret Ellibe. De innentől már az olvasóra bízom...
Nem rossz könyv, tényleg, de nem mondom, hogy "húha, megváltoztatta az életemet", mert nem, viszont egyszeri olvasásra tökéletes. Kisebb hibái: a fordítás néhol nagyon magyartalan, néhány mellékszerplő kidolgozatlan( ennek ellenére Chen, a szakács az egyik kedvencem, bírom a srácot), a folyamatos kurvázás elég zavaró, pedig nem tartom magam konzervatívnak....
Imádtam Lottie nénit, szerintem hihetelen egy forma, de Maya, Ellie legjobb barátnője se sokkal mögött helyezkedik el. Buckot szívből gyűlöltem, hihetelenül önző és kegyetlen ez a figura.
Hibáival is egy erős könyv, aminek a célja a színtiszta szórakoztatás, és ennek maradéktalanul eleget is tesz. Strandra kíváló olvasmány, az alatt pár óra alatt úgy érezhetjük, mi is a nyugati parton sütkérezünk a napon, mellettünk pedig az óceán megnyugatóan morajlik.
Elizabeth Adler: Napnyugta Santa Monicában
Ulpius ház, 2009, 480 oldal

2011. augusztus 1., hétfő

1st post(:

Immár a harmadik blogomat indítom, és ezt szeretném teljes egészében a könyveknek és az olvasásnak szentelni. Életem fontos része a könyvfalás, nem menedék a valóság elől, mert nekem nincs miért menekülnöm, hanem szórakozás, ízlés-művelés, betekintés más kultúrákba, korokba, elvarázsolódás. Nem tudom, mihez kezdenék magammal, ha nem olvashatnék, azt hiszem, kénytelen lennék a gép előtt kuksolni.
Írni fogok könyvkritikákat, rosszabb esetben becsmérléseket, remélem nektek is tetszeni fog majd, annál nagyobb örömet pedig semmi nem okoz, mint ha azt hallom, valaki az én ajánlásomra kezdett bele egy könyvbe