tag:blogger.com,1999:blog-7537906770360549702024-02-08T11:24:35.661-08:00J'adore lireNanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.comBlogger29125tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-11194403990157534112012-12-29T13:31:00.000-08:002012-12-29T13:31:32.421-08:00BarbibébiAkkor most következzen a "hazai íróknak is adjunk egy esélyt" rovat.<br />
Nos, amikor Lakatos Levente Barbibébijét kézbe vettem, ponyvát akartam olvasni. Kövezzenek meg érte, de néha én is szeretnék lektűrt olvasni( a rosszmájúak mondhatnák, hogy én mindig azt olvasok). Akármennyire megtévesztő is a borító és a cím felé írt szöveg( "Gyerünk cica, dorombolj"), nem valami pláza-csicsa-giccsregényt vettem a kezembe.<br />
Barbibébit kidobja az ország szívtíprója, aki a szakítást nem tudja feldolgozni, fél, hogy a süllyesztőbe kerül. Ezért egyre vadabb dolgokat tesz, csak hogy a pletykalapok címoldalán maradjon. Aztán egy este valaki szándékosan elüti, Barbi pedig amnézniás lesz. Krisz nem bocsát meg Barbinak, amiért a lány elárulta, hogy ő meleg, mégis segít neki és együtt nézik a celeb videónaplóját, hogy kiderüljön, ki volt a gázoló.<br />
Lehet, hogy ez így limonádén hangzik, elismerem, de a középpontban Barbi személyisége áll. Legtöbbször egy gonosz, önző, akarnok lány tárul elénk, de néha egy villanásnyira egészen emberi lesz, aki csak arra vágyik, hogy figyeljenek rá. Aztán szépen lassan megőrül. Hátborzongató.<br />
Anyja, temérdek plasztikai műtéten túl, már nem is figyel a lányára, így nem csoda, hogy Barbi szétissza és -bulizza az agyát, összefekszik bárkivel. Barátnői sem különbek.<br />
Krist volt számomra a legszimpatikusabb karakter, ismerős a vivódása: Patrik kismilliószor átejtette már, ő mégis rohan a srác minden egyes szavára. Bár Barbi elárulta, és eleinte ódzkodik a feladattól, kitart a lány mellett, annak ellenére, hogy Barbi NAGYON idegesítő és gyerekes tud lenni. Hát igen, az igazi barátok...<br />
"Ez nem lányregény, ez az élet" vagy valami hasonló, ez volt a könyv elejére írva, és nagyon remélem, hogy az élet nem ennyire durva. Ahogy Barbiék az iskolában terrorizálják szegény csúnya Ginát, egy életre megutáltatta velem a hozzá hasonló lányokat.<br />
Számomra ez a könyv egy nagy felkiálltójel, ha esetleg arra gondolnék, hogy a boldogságot így lehet megtalálni, akkor csak elő kell vennem a könyvet...<br />
<br />
Nem mellesleg tetszett a könyv nyelvezete, az író ironikus kiszólásai megmosolyogtattak.Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-85217032369878881292012-11-03T07:19:00.000-07:002012-12-26T07:24:02.077-08:00EzerkülöncszáznyolcvannégyMurakami Haruki. <strong>A</strong> japán író. Tud valamit, valami olyat, ami rabul ejt, elvarázsol. Irodalomkritikusok őt nevezik a mágikus realizmus atyjának, és ki vagyok én, hogy velük vitatkozzam?<br />
Japánban hisztériás állapotokat idézett elő legújabb trilógiájának a megjelenése, tömegek aludtak a könyvesboltok előtt, hogy hozzájussanak a szent könyvekhez.<br />
1Q84 története két szálon fut; Tengo középiskolai matematikatanár és kezdő írók pályaműveit javítgatja. Egy nap kezébe kerül egy 17 éves lány megrázóan eredeti és hiteles írása: apró emberkék légből szőtt gubót készítenek egy kommuna elzárt világában, de őket senki más nem láthatja, mint egy kisgyerek, aki halott kecskéjét őrzni. A novella akkora hatást tesz a főszerkeztőre, hogy elhatározza, best-sellert csináln belőle. Tengo feladata lesz, hogy nyelvileg feljavítsa a művet, közben megőrizve az atmoszférát. Ezért kapcsolatba kerül az íróval, egy bizonyos Fukaerivel, aki diszlexiás, és minden bizonnyal nem írhatta a könyvet...<br />
Eközben Aomame munkába siet: a nő egy professzionális bérgyilkos, aki olyan férfiakat küld át a túlvilágra, akik bántalmazzák a feleségüket minden következmény nélkül. Aomame késésben van; dugó van az autópálya-hídon, mi hát a legkézenfekvőbb megoldás? Lemászik a karbantartók lépcsőjén, majd folytatja útját, mintha mi sem történt volna. Aztán lassanként feltűnik Aomaménak, hogy "átmászott" egy másik világba. Ennek legszembetűnőbb bizonyítéka, hogy két hold van az égen, a szokásos, és mellette egy kicsi zöld...<br />
Aztán amikor<em> Légből szőtt gubó </em>néven megjelenik Fukaeri könyve és egy csapásra toplistás lesz, a lánynak menekülni kell. Az apró emberek dühösek, hogy felfedték <em>titkukat</em> a világ előtt...<br />
Természetesen ezek csak a főszálak, nagyon sok melléktörténet van még, amelyek mind kapcsolatban állnak az apró emberek rejtélyével.<br />
<br />
Így leírva a történet nagyon elvontnak és varázslatokkal telinek tűnik. Az is, és mégsem. Murakami a rá jellemző technikával teszi teljesen természetessé a mágiát; a hétköznapi cselekvések aprólékos részletezése ahelyett, hogy kiemelné misztériumot, szervesen magábaolvasztja. Néhányan ezer oldalas semmitmonddással vádolják az írót, de nekem ez hozzátartozik a Murakami-élményhez. Fontos még a zene központi szerepe; ahogy a legtöbb Murakami könyvben, itt is több önmagánál. Az 1Q84-ben a főszerep Janáček Sinfonietta-jáé, de nem maradhat el a 60as évek amerika zenéje sem. Ezek mind hozzátesznek ahhoz az érzéshez, amit ezek a könyvek árasztanak magukból.<br />
<br />
Tengo tipikus Murakami-(anti)hős férfi. Szótlan, magányos és <em>nagyon</em> teszetosza. Ennek ellenére, nagyon hamar megkedveltem, valószínűleg mert szeretne író lenni(ahogy én is, bár erre nem sok esélyt látok). Ellenpontja Aomame( szó szerint 'kék bab'), aki erős és teljesen ura a sorsának. De ő is magányos, méghozzá választott okból. Gyerekkorát tönretette, hogy szülei a Jehova Tanúihoz tartoztak, és a kislány Aomaménak nem lehettek barátai. Egyszer aztán iskola után együtt takarított egy osztálytársával, és szavak nélkül szerelmes lett. Az egyetlen dolog, ami történt, egy kisujj összekapaszkodás, de a felnőtt nő még mindig érzi ujjában a bizsergést. Ez a szerelem tartja életben, és a történet előhaladtával egyre világosabb lesz, hogy a kissrác nem volt más, mint Tengo.<br />
És itt összeérnek a szálak, az egymás után vágyakozó szerelmesek pedig elkerülhetetlenül közelednek a katartkikus végkifejlethez.<br />
<br />
Néhányan az 1Q84-et tartják a leggyengébb Murakami könyvnek. Azzal indokolják, hogy a motívumok többsége már megjelent valamelyik könyvében. Lehet, hogy így van. Lehet, hogy nem ez a legerősebbe regénye. De még így is a 2009-2010es év legkiemelkedőbb könyve az Ezerkülöncszáznyolcvannégy (IMÁDOM ezt a szójátékot), egy életre szóló irodalmi élmény.<br />
<br />
<strong>Murakami Haruki: 1Q84 I-III</strong><br />
<strong>Geopen Könyvkiadó, 2011-2012</strong>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-72558226961434627032012-10-05T12:45:00.000-07:002012-11-19T09:10:30.738-08:00Párizsi macskajajKissé( najó, nagyon) elfogult vagyok ezzel a könyvvel, lévén a kedvencemről van szó, már háromszor olvastam ki, és még mindig ugyanúgy megnevettet. <br />
Kezdjük azzal, hogy IMÁDOM Párizst, így nem is nagyon tudnék nem szeretni egy olyan könyvet, ami ott játszódik.<br />
Klein a harmincnégy éves, szőke amerikai divatguru egy nap úgy dönt, sutba vágja addigi életét, elhagyja a pezsgő New Yorkot, nagyágyú gyáros barátját, a biztonságot Párizsért. Klein mindennél jobban szeretne gyereket, ám a nála tizetöt évvel idősebb francia pasija ebben az egy dologban hajthatatlan. Így hát hősnőnk fogja magát és a Louis Vuitton bőrőndjeit, dollártmilliót érő ruhatárát, és átcibálja az Atlanti-óceán másik oldalára. Sikeres vadászat után egy bájos V.kerületi lakás tulajdonosa lesz, és Puccini nevű macskájával az oldalán megkezdi fergeteges(=félelmetes) franciafiú-feltérképező hadjáratát. A Mr. Tökély Alexandre, Nico, az isteni szerető, Paul, Gilles, Francois, egyszerre 3 Jean... Hát igen, de ebben a káoszban nem könnyű rálelni az igazira.<br />
Emelett Kleinnek meg kell küzednie a kultúrális különbségekkel, amelyek hol szórakoztatóak, máskor meg igazán fájdalmasak. És akkor még nem beszéltünk a francia nők undokságáról, az esély, hogy francia barátnőre tegyünk szert, közelít a nullához.<br />
A könyv minden fejezet négy kisebb egységre van osztva: Beszámoló Monsieur Igaziről, Apróbb kellemetlenségek, Apróbb örömök és Barátok száma(ez a szám sokáig zéró, az imigráció tagadhatatlanul legnehezebb része az új barátok szerzése).<br />
Ami számomra felejthetetlenné teszi a könyvet az az, hogy a könnyem is kicsordul, miközben olvasom. Egyetlen másik regény nem dolgoztatta meg így a rekeszizmaimat. Az írónő, Kirsten Lobe nem csak helyzetkomikumra alapoz, kreatív szóhasználata sokszor egetrengető hahotát váltott ki nálam. Klein úgyanúgy karikírozza ki magát, mint a szintén dilis franciákat, de nem lehet szó nélkül elmenni a rengeteg kultúrális utalás mellett sem, amik megértését szerencsére lábjegyzetek segítik. És persze Klein próbálkozik franciát beleszőni a mondandójába, ezzel nekem is sikerült pár hasznos kifejezést felszedni(:<br />
Klein rendkívül emberi, elkövet hibákat, elismeri őket és megpróbál tanulni belőlük. Az agyonhajszoló divatszakmát lecseréli a kötetlen festésre, sérthetetlen nyújorki bőrét levedli, helyette névtelen bevándorló lesz, akit nem halmoz el a gazdag barátja a Gucci és Prada legújabb darabjaival.<br />
<br />
Kevés könyv van, ami egyszerre szórakoztató és tanulásgos. A Párizsi macskajaj egy road-movie(book) a világ leggyönyörűbb városában.<br />
<br />
<strong>Kirsten Lobe: Párizsi macskaja</strong><br />
<strong>Ulpius-ház, 2007</strong>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-91578376590759637892012-10-03T07:22:00.000-07:002012-11-10T12:54:56.727-08:00Delírium-Nincs halálosabb kór a szerelemnélMost őszintén, ki tudna ellenállni egy ilyen alcímnek? Hát még ha elolvassuk a fülszöveget!<br />
<br />
Helyszín: az Egyesült Államok, Portland. De nem ám az az Amrika, amit mi ismerük! Történetünk kezdete elött 60 évvel betegséggé nyílvánítják a szerelmet, majd az ellebszert is megtaláljár rá. Ez annyit tesz, hogy minden 18 évesnek át kell esni a Kúrán, ahol széttrancsírozzák az agyukat, hogy kírsták belőle a szerelem minden magvát.<br />
Lena, a főszereplő minden vágya, hogy átessen a kúrán, és hátralévő élete kiszámíthatóan, minden veszély nélkül teljen. Barátnője, a gazdag Hana viszont izgalomra vágyik, elítéli a kúrát, lázadásként tiltott bulikba jár éjjelente.<br />
A sors Lena útjába veti Alexet, a lány pedig minden ellenállás dacára beleszeret. Ez pedig egy sor problémát indít el; Alex egyike a Veszetteknek, akik a rendszer ellen harcolnak, így Lena is hamar ellenálló mozgalom kellős közepén találja magát, majd miután a Vadonban járt, már nincs visszaút. emellett szembe kell néznie a kúra vészesen közelgő képével.<br />
<br />
A könyv több okból is megragadott: a legfontosabb, hogy NAGYON gyönyörűen megírva, nyelvezete metaforákban és kreatív hasonlatokban gazdag, de ettől nem válik irodalomóraivá. Másodsorban Lena jellemfejlődése a történet, én pedig odavagyok ezért a típusért. Harmadsorban, megfogott az alapgondolat, az írőnő, Lauren Oliver pedig mesterien szövi a szálakat, az utolsó oldalig fenntartja a feszültséget.<br />
<br />
A Delírium a manapság oly divatos antiutópia-trilógiák sorába tartozik, nagyon sok ponton párhuzamokat mutat a kedvencemmel, a Csúfokkal. Elszigetelt városállamok, javítóműtétek, Vadon-Füstös, lázadó barátnő, külvilágból érzekző helyes pasi...<br />
<br />
Persze ezek a hasonlóságok semmit nem vonnak le a Delírium értékéből, és izgatottan várjuk a folytatást!<br />
<br />
<strong>Lauren Oliver: Delírium</strong><br />
<strong>Talentum, 2011</strong>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-10671227010394409152012-09-18T09:30:00.004-07:002012-11-10T12:54:11.419-08:00Életem legrosszabb könyveNem túlzás a cím, tényleg hihetetlenül borzalmas volt( azért Márai a Gyertyák csonkig égnek-ét nem pipálja le), ami azért kétszeres csalódás, mert az írónő korábbi könyve, a Hit tetszett, a Titok meg tűrhető volt(bár már ott jellemző volt a minden racionalitást nélkülöző heppiend). Visszafejlődés.<br />
A kis Hope házasságtörésben jön a világra, ezért nem maradhat az előkelő Harvey-házban, így a szegény, de szerető Renton családhoz kerül, és ott nő föl, mint egy átlagos parasztgyerek. Esze és veleszületett nemessége miatt hamar kitűnik a többiek közül, de családja szegény, így csak alapoktatásban részesül, kénytelen beállni cselédnek a Harvey-házba, miközben semmit sem sejt származásáról. A lavina akkor indul el, amikor nővére seggarc férje, Albert megzsarolja Hope-t, aki így kénytelen menekülni. Bristolba érkezik, de itt sincs megállás, ápolónői képességét kamatoztatva beáll ápolni a leprásokat, ahol találkozik Bennettel. Persze szerelmesek lesznek egymásba(csöpp-csöpp) és Hope követi őt a krími háborúba.<br />
Bevallom, a könyvet csak a vastagsága miatt választottam, de hiba volt. Annyira sablon a történet, hogy arra nincsenek szavak, a karakterek minden egyediséget nélkülöznek, és mint fentebb említettem, giccses, irracionálisan szirupos a vége. Yikk!<br />
<br />
DO NOT READ IT! doesn't worth it.<br />
<br />
<strong>Lesley Pearse: Remény</strong><br />
<strong>2012, Ulpius ház, 688 oldal</strong>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-49526250671568387462012-09-06T13:00:00.001-07:002012-09-06T13:01:31.465-07:00A testbérlőkAmikor a Vörösmarty téren sétáltam a könyvfesztivál idején, belefutottam ebbe a regénybe, amit hátoldalon egyszerűen csak az Éhezők viadala folytatásaként Akkor úgy gondoltam, ennyi, nem szeretem a Hunger Gamest, nincs szükségem arra hogy még egy hasonlót a kezembe vegyek.<br />
Aztán nyáron a szomszédomnak megvolt, így kölcsönkértem és elolvastam. Nem bántam meg.<br />
Persze a sztori klisésen kezdődik; háború, gyerekek nyomorban, a 16 éves Callienek szüksége van pénzre a beteg öccse számára. És innentől lesz érdekes a történet; a háborúban a teljes felnőtt lakosság kipusztult, így maradtak az idősek és a fiatalok. A technika olyan fejlett szinten van már, hogy megvalósítható az emberiség régi álma: más testét birtokba venni. Pénzszűkében lévő tinik adják bérbe testüket tehetős időseknek, akik újra fiatalok akarnak lenni.<br />
Mivel Callienek nincs más választása, a testbankhoz fordul és kiadja magát. És egyszer csak felébred munka közben, és egy mesésen gazdag életben találja magát. Csak az élet nem szép, így egy pisztoly megtalálása után ráébred, valaki kihasználja, és egy hatalmas összeesküvés közepébe került.<br />
<br />
Nagyon élveztem a könyvben, hogy rengeteg fordulatot tartalmaz, meg nem tudom jósolni, mi lesz a következő fejezetben. Ez ellensúlyozza a sztereotípiákat; 16-éves-lány, antiutópia, beteg rokon, családi titok-dráma.<br />
Nincs könyv szerelem nélkül; itt viszont nem kap akkor hangsúlyt a romantika, inkább a krimibe illő szálak bonyolódnak. Nembaj, talán majd a második részben. Igen, az írónő, Lissa Price trilógiát tervez(ójee, újabb analógia az Éhezők viadalával...). Ha nem ennyére kíváncsi(márpedig az vagyok, az utolsó 3 oldal annyira lesokkolt, alig bírom kivárni a folytatást...), legyintenék, a második sosem olyan jó, mint az első. Remélem, ez kivétel lesz.<br />
<br />
A könyv stílusa semmi különös, nem valami irodalmi(nem úgy mint a Delírium, amiről tervezek bejegyzést...!), de hát a története miatt olvastam. Viszont tetszett, ahogy a nyomor-fényűzés kontraszt ki volt domborítva.<br />
<br />
<strong>Lissa Price: A testbérlők. Agave Kiadó, 2012</strong>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-86612650492756952672012-09-03T10:34:00.000-07:002012-11-10T12:53:04.520-08:00Fehér, mint a tej, piros, mint a vérHosszú-hosszú kihagyás után végre ismét van időm a blogolásra, így újjult erővel vetem bele magam az írásba, remélem nektek is tetszeni fog(:<br />
A nyáron rengeteg könyvet olvastam, így van elég alapanyag. Kezdeném is azzal, ami a legjobban tetszett, félretéve a "végére a legfinomabbat" szabályt.<br />
A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér egy olasz elsőkönyves szerző, Alessandro D'Avenia munkája. Főszereplője Leo, egy átlagos 16 éves kamasz, aki utálja az iskolát, csak a foci érdekli(elvégre olasz!), és ha elege van a külvilágból, csak felrakja a fülesét, és kikapcsol. Egyedül a fehér szín fog ki rajta, Leonak ez az üresség és a hiány. Ezzel szemben ott a telített vérvörös, az élet és a szerelem színe. Nem mellesleg Leo szerelme, Beatrice is ilyen színű hajkoronát visel. A fiú mindent megtenne, hogy felhívja magára a lány figyelmét, és közben észre sem veszi, hogy a legjobb barátja, Silvia talán nem csak barátként gondol rá.<br />
Aztán egy nap megváltozik minden; Beatrice-t leukámiával diagnosztizálják, és Leo elkezd felnőni.<br />
<br />
A könyvet egyes szám, első személyben írja Leo, ez a hangvétel nagyon intimmé teszi a hangulatot. A srác személyes véleményét sosem rejti véka alá, hangos, és excentrikus. De ez csak a felszín. A Fehér mint a tej, piros, mint a vér egy generáció könyve, lehelletfinom jellemrajz arról, miért viselkedünk mi úgy, ahogy, és igenis képesek vagyunk a mély, tiszta érzésekre.<br />
<br />
Leo jellemfejlődése adja a cselekmény gerincét, ahogy egy menőző kiscsáveszből gondoskodó, másokra odafigyelő de a háttérben felfedezhetjük, hogy D'Avenia beleírta magát a könyvébe; az iskola új tanára lelkes fiatal pedagógus, aki merőben új világlátása miatt kiérdemelte az Álmodozó nevet. Neki is nagy szerepe van abban, hogy Leo megtalálja a helyes utat, ami bár nem vezet a szerelem beteljesüléséhez, mégis képes segíteni egy haldoklón.<br />
<br />
Nyelvileg is szépen megírt regény, szeretem Leo stílusát, ahogy a hétköznapi eseményeket meglepő képekkel írja le, de mégis az érzelmi töltete fogott meg a könyvnek. Úgy gyönyörű, hogy közben egy pillanatra sem válik giccsessé. Kevés az ilyen manapság.<br />
<br />
<strong>Alessandro Davenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér</strong><br />
<strong>Europa Kiadó, 2011</strong>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-12026495635999267072012-01-27T09:36:00.002-08:002012-12-29T13:48:02.562-08:00Virágot Algernonak<div>
Nagyon megszerettem ezt a könyvet, főleg mert annyira esendő volt a főszereplő. Charlie Gordon értelmi fogyatékos, egyetlen cél motiválja: okosnak lenni, megtanulni olvasni, hogy a többiek szeressék. Aztán egy nap az orvosai felvillantják a reménysugarat; ha részt vesz egy agyműtéten, lángészt csinálnak belőle. Ő persze nem fogja fel, mekkora kockázatot vállal ezzel, csak azt látja, hogy normális lehet. A műtét sikeres volt, Charlie rohamosan kezd 'okosodni' hamarosan elhagyja az átlagember szellemi szintjét, meg sem áll a zsenialitásig. A címben szereplő Algernon egy egér, aki Charlie 'szellemi' rokona, különösen bensőséges kapcsolat alakul ki kettejük között. Amikor Algernonál visszaesés tapasztalható, Charlie rájön, hogy rá is ez a sors vár.</div>
<div>
A könyv egy hatalmas jellemfejlődés. A kezdeti Charlie aranyos és naiv, míg egyre magasabb IQ-val egyre arrogánsabbá válik, kezdi fárasztani a többiek egyszerűsége és butasága. Ahogy egyre többer ért meg a világból, úgy értelmeződik át korábbi élete; a barátai a pékségben nem vele nevettek, hanem rajta, megvilágosodik számára anyja viselkedése. Az a röpke fél-egy év, ami normális emberként adatott neki, és mint zseni, hamar eltellik, eközben belekóstol az ÉLETbe, megismerkedik a szerelemmel. Alice Charlie fejlesztőpedagógusa, a bökkenő csak az, hogy az érzelmi intelligenciája nem áll arányban a hatalmas agykapacitásával. Ők ketten olyan széles érzelmi skálát járnak be, azt leírni sem lehet, viszonyuk egyszerre hűvös és szenvedélyes.</div>
<div>
A könyv stílusa is követi Charlie fejlődését, a kezdeti helyesírási hibák és írásjeltelenséget az oldalak előrehaladtával felváltja a tudomáyos szakszavakkal teletűzdelt sztájl. </div>
<div>
Persze, ha csak ennyiből állna a könyv! Olyan kényes kérdéseket feszeget, mint az emberkísérletek, karriervágy. Charlie bár már rég képes önálló döntéseket hozni, az orosovok még mindig úgy kezelik, mint a 'saját teremtményüket'. Tükröt tart elénk, hogy milyen, amikor kinevetjük a nálunk gyengébbet/butábbat/szerencsétlenebbet.</div>
<div>
A Virágot Algernonak könyv egy emberről, aki csak az elismerésre vágyott, ehelyett az évszázad tudományos kísérletévé vált.</div>
<div>
<strong><em>Daniel Keyes: Virágot Algernonak</em></strong></div>
Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-64447870054861718342012-01-15T10:20:00.000-08:002012-01-15T11:37:34.647-08:00No és énKét nap alatt végeztem ezzel a könyvvel, annyira letehetetlen volt. A borító ne tévesszen meg senkit, nem egy gagyi tini könyvről van szó.<br />A törénetet Lou, egy 13 éves kislány meséli, aki koraérett, két osztállyal előbb tart, mint a többiek, 160 IQ-ja van, de érzelmileg nem érett, és folyamatosan filozófál. Egy nap talákozik No-val, ami megváltoztatja az életét. No 18, kiégett, már nem remél semmit az élettől, nincs családja, nincs hova hazamenni. No hajléktalan. Ahogy Lou a kiselőadására készül, egyre jobban kötődni kezd No-hoz, és úgy dönt, szembeszáll a sorssal, és befogadja a lányt, megpróbál alternatívát kínálni neki.<br />Lucas 17, már kétszer bukott, apja elutazott Brazíliába, anyja elment egy pasival, a srác egyedül él. Lucas pimasz, lázadó, a lányok kedvence(és persze titokban Lou is belé van esve).<br />Három különböző személyiség, három életút, mégis végletekig magukra hagyott gyerekek. Képesek-e megváltani a világot azáltal, hogy egy embert megmentenek? Végletekig szomorú és kiábrándító a könyv, teljes valóságban láthatjuk a hajléktalanok életét, akik Párizs külvárosában tengődnek, a szociális szállók zsúfolt és kegyetlen világát. Ahogy Lou gondolkodik, az egyszerűen fantasztikus, egy kis zseni óceánnyi érzelemmel, és fiatal kora ellenére is érzékeny a társadalmi problémákra. Családi drámája hozzátesz az alapból is sötét hangulathoz, a kistesó elvesztése leginkább a mamáját érintette meg, aki azután már csak egy élőhalott, és csak No érkezése rántja ki az apátiából. A könyv stílusan pont az, amit a legjobban szeretek; hosszú és bonylult mondatok, sok-sok alá- és mellérendeléssel, kifinomult és gazdag szókincs, még, még, akarom többet belőle!! No, No... nem is tudom, mit mondjak rólad. Együtérzek veled, meg nem is, sajnállak, és egy jobb sorsot kívánok neked~! Az ajánló most egy idézet lesz Loutól, ami önmagáért beszél:<br />Az ember képes szuperszónikus repülőgépeket és rakétákat küldeni az űrbe, egyetlen hajszál vagy a bőr egy parányi részecskéje alapján képes azonosítani egy bűnözőt, olyan paradicsomot termeszteni, ami három hétig eláll a hűtőben, anélkül, hogy a héja megráncosodna, mikrochipen információk milliárdjait tárolni. Az ember képes hagyni, hogy emberek haljanak meg az utcán.<br /><br /><strong><em>Delphine de Vigan: No és én.Könyvmolyképző Kiadó, 2011, 215 oldal</em></strong>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-16528428871021324442012-01-13T13:08:00.000-08:002012-01-14T13:58:41.074-08:00Célvonal- Ez a mi második születésünk<div>A Tabu könyvsorozat célja, hogy feszélyező témákat, sokkoló történeteket, gondolkodtató kérdéseket tegyen fel. A Célvonal egy olasz írónő, bizonyos Paola Zannoner munkája. Főszereplője egy focimániás fiú, Leo, aki magasról tesz az iskolára, a lányokra, csak a játék és az edzés létezik számára. Egy rosszul sikerült meccs után hazafelé tart a motorjával, amikor is képszakadás. A kórházban tér magához, ahol is szembe kell néznie a valósággal: lebénult a teste alsó része.</div><div> Bevezetőnek ennyi elég is, a fontos dolgok nem a cselekményben, hanem az érzelmi oldalon történnek. Leo korrepetálásra szorul, és eme feladatot nem más vállalja el, mint az a lány, akit vérig sértett az iskola előtt, Viola. A dolog iróniája, hogy Viola gátfutó, míg Leonak már egy túl szűk ajtó is problémát okoz. De a különbségek ellenére is sok hasonlóság van köztük; mindketten szenvednek a fojtogató otthoni légkörben. Leo helyzetét képtelen elfogadni az apja, ami több szenvedést okoz a fiának, mint a tolószék. Viola anyja már csak árnyéka önmagának, lányát teljesen kiborítja a mártíromság. A két szenvedő lélek persze egymásra talál, és már a fülszövegből kiolvashatjuk, hogy Leora megleli a szerelmet és a sportsikert, csak nem úgy, ahogy számít rá.</div><div> A narratíva különösen érdekes, három nagy egység van, a balesett előtti, a második T/2-ben van, és Leo lelkiállapotát beszéli el. Eleinte zavaró volt ez a stílus, és nagyon sokáig tartott, mire rájöttem, Leo beszél saját magához. Az utolsó nagy egységben már a körülményekhez alkalmazkodott Leot látjuk, és ez a fejezet úgy ugrál az időben, ahogy Viola egyenként ugrik át a gátak felett.</div><div>Lelkileg nem egy könnyű könyv ez, főleg a második egység, amikor Leo gondolati között felbukkan az öngyilkosság, hiszen szertefoszlott mindaz, amiért egész életében élt. Szerencsére ott van neki az edzője, Manilo, akire jobban számíthat, mint a saját apjára. Manilo egyebként a kedvenc karakterem volt, egyszerűen szimpatikus volt, ahogy küzd Leoért, mégha nem is lesz képes többé a fiú focizni. Viola nekem kicsit túl átlagos volt, bár éppen ettől válik életszerűvé, hiszem nem wonder woman-ek rohangálnak köztünk.</div><div>És igen, meghatott ez a könyv, és felkavart. Nem bírtam visszatartani a könnyimet, amikor a visszatérő Leot üdvözli az osztálya.</div><div> Letehetetlen.</div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-32568443777311132972011-12-30T11:54:00.000-08:002012-01-13T13:06:53.851-08:00Elrabolt az apám<div><div>A karácsonyra kapott könyvek közül ez tetszett a legjobban, nemcsoda, hiszen Jodi Piccoult az író. Rá jellemzően kapunk anya szereplő(ke)t, bizarr alapszituációt, bírósági tárgyalást, mélyenszántó gondolatokat.</div><div>Cordelia Hopkins feladata, hogy kutyájával, Gretával eltűnt embereket kutasson fel szagminták alapján. Delia tökéletes élete akkor áll a feje tetejére, amikor egy napp a rendőrség letartóztatja hőn szeretett apját egy kislány, Bethany Matthews elrablásáért. Az áldozat nem más, mint Delia 28 évvel korábban. A nő, aki egész életében arról álmodozott, hogy milyen lenne, ha az anyja nem halt volna meg, kap egy lehetőséget, hogy bepótolja a gyerekkorát. De milyen áron? Delia önazonossága alapjaiban rendül meg, az identitás-keresés a könyv egyik vezérmotívuma. Lehet-e egy hazugságra jelent építeni, vagy az is csak hazugság? Másik fontos kérdés az igazság kiderítése; miért döntött úgy Andrew Hopkins, hogy a fülledt Arizonából északra, New Hampshire-be menekíti 6 éves kislányát. A harmadik nagy történetszál egy szerelmi háromszöget mutat be a kamszkortól kezdve a jelenig: Delia, a vőlegény, Eric és Fitz. Jodi azért is zseniális, mert úgy tudja ábrázolni a végzetes vonzerőket, sosem múló szenvedélyeket, hogy egyáltalán nem válik hatásvadásszá.</div><div>Rendkívül komplex módon van megírva a könyv: Andrew börtönbéli hányattatásait jól ellenpontozza az idilli gyerekkori emlékek. Az apa védelmét Eric látja el, és arról próbálja meggyőzni az esküdteket, igenis indokolt volt az alkoholista anyától megmenetni Deliát. A dolog pikantériája, hogy Eric maga is alkoholista, ezért is nem házasodtak össze Deliával, pedig van egy 5 éves kislányuk. Ráadásul Eric egész gyerekkorát tönkretette szintén alkoholista anyja, és most kénytelen szembenézni a démonaival. Delia és a lánya, Sophi közötti kapcsolat pedig épp a tükörképe a Delia-Elise viszonynak.</div><div>Kedvenc karaktert nem tudnék megnevezeni, mindenki a szívemhez nőtt, de Andrew-ra mindig emlékezni fogok, amiért lemondott a saját életéről, hogy egy jobbat teremtsen a lányának.</div><div>Azért is tartom mesterműnek ezt a könyvet, mert mindenkinek igaza van, és mégse. Teljesen meg lehet érteni az anyát, aki, attól függetlenül, hogy alkoholista, még ugyanúgy szereti a lányát, és az életét tette hiányossá a gyerekrablás. A másik oldalon meg ott van az a hat éves gyerek, aki gyakran megy kócosan és éhesen óvódába, mert az öntudatlan anyja nem képes őt ellátni. Ilyenkor kinek van igaza? Kétszer elolvastam a könyvet, és még mindig nem tudom, de szerintem nem is létezik helyes válasz a kérdésre.</div><div>Aki nem ódzkódik a kényes témáktól, vagy szereti a filozofálgatva szórakoztató műveket, annak bátran ajánlható az Elrabolt az apám.</div><div><strong><em>Jodi Picoult: Elrabolt az apám. Athenaeum, 2007</em></strong></div></div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-45384045507357685562011-12-23T13:23:00.000-08:002011-12-23T13:57:05.877-08:00Ki nem mondott szavaink<div>Az utobbi időben olvasott könyvek között erre mondtam, hogy na váó.</div><div>A főszereplőnőnk, Julia Walsh 30-as, animátor és az esküvőjére készülődik. Szándékszik meghívni apját is eme jeles eseményre, annak ellenére, hogy 5 éve beszéltek utoljára. Sosem volt jó a kapcsolatuk, és ahogy számít is rá, Anthony Walsh nem lesz jelen, amikor kimondja a boldogító(?) igent. Ez egyszer azonban jó oka van rá: meghalt. És a temetés napja pont az esküvőjével esik egybe. A temetés másnapján Julia egy hatalmas dobozt kap, ami nem más rejt, mint... Anthony Walsh-t! Persze csak egy androidot, amibe beletáplálták az igazi Anthony minden emlékét, és azért van Juliánál, hogy bepótolják a különtöltött időt. Lánya eleinte ódzkódik az emberszabású géptől, majd együtt felkerekednek, és bejárják a számukra fontos helyszíneket, mitn Montreal, Párizs, Berlin...Nehezítő körülmény, hogy mindössze 7 napuk van erre, ennyit bírnak Anthony föl nem tölthető elemei.</div><div>Már az alapötletet egy zseniálisnak tartom, ki ne örülne, hogy kapott még egy kis extra időt a szeretett személlyel? A karakterek IMÁDTAM. Nincs rá jobb szó; esendőek, emberiek, viccesek. Olyan sziporkázó párbeszédek vannak benne, csak lestem....!</div><div>Egyetlen banális dolog miatt majdnem abbahagytam a felénél a könyvet: amikor kiderült, hogy Julia fiatalkori szerelme, akivel a berlini fal leomlásakor találkozott, mégse halt meg, úgy éreztem, neeeeeem, ez nem lehet igaz, hogy lehet valami ennyire irrális dolgot beletenni ebbe a tökéletes történetbe??!! Aztán folytattam, és nagyon örültem, hogy az apa-lánya kapcsolat van végig előtérben. Alaposan van bemutatva kimit miért tett, és Anthony vallomása után szem nem marad szárazon. Az egész történetnek volt egy hangulata, amit leginkább nosztalgiaként tudnék leírni. Még a sorok között sem kell olvasni ahhoz, hogy megértsük, az elveszett időt nem lehet bepótolni, de mindent meg kell tenni, hogy a "lyukat" a lehető legkisebbre szorítsuk le.</div><div><strong><em>Marc Lévy: Ki nem mondott szavaink. Könyvmolyképző kiadó, 2011, 360 oldal</em></strong></div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-53875331968734007832011-12-10T11:44:00.001-08:002011-12-16T14:04:23.609-08:00Az eperszedő<div><div>Vörös pöttyös könyvként van feltüntetve, de ez csalóka, így aki az Alkonyat-széria hasonló kategorizáltsága miatt nem merne belevágni, megnyugatom: nincsenek benne csillámló vámpírok, és nyáltengertől sem kell tartani.</div><div>A könyv legnagyobb hibája a hátoldalon található ajánlás. Lehet, hülyén hangzik, de teljesen igaz. Úgy hirdeti a könyvet: "Jette legjobb barátnőjét meggyilkolják, miután a lány nyilvánosan bosszút esküszik. A gyilkos felfigyel rá, majd elhívja randizni. Jette beleszeret anélkül, hogy sejtené, kivel van dolga. Enyhén spoileres, tekintve, hogy Caro regény első harmadában él, és elég nehéz úgy átérezni a történetet, hogy tudjuk mi fog történni.</div><div>Az elbeszélés szintén furcsa. Egyedül Jette beszél egyes számban, a többiekről mind harmadik személyben nyilatkozik az író. Nem jött be túlságosan ez a technika, nem hiteles, nekem alapjáraton élethűbb az "énregény". Ha meg az író nem tud gyilkosként írni, akkor van még mit tanulnia.</div><div>Huha, ez elég fikázósra sikerült, de nem akart az lenni, Az eperszedő egy nagyon jó és erős könyv, ami érzékletesen mutatja be az erőszakos és értelmetlen halál kiváltotta reakciókat és a feldolgozást. Nagyon is valóságos reagálásnak tartom, hogy az áldozat hozzátartozója dühében megfennyegesse a gyilkost. A szereplők nagyon szerethetőek, főleg Merle és Jette. Mi, olvasók persze tudjuk, ki a tettes, de mégis szorítunk nekik, hogy rájöjjenek, hogy kapcsolódnak egymáshoz a láncszemek.</div><div>A könyv tetőpontja természetesen a lelepleződés, ami természetesen nem ér tragikusan véget, egy egyszerű deux ex machina kutyamegjelenéssel elkerülhető az újabb vérontás.</div><div>Több dolgot nem értettem; mi olyan vonzó az eperszedőben? Miért szeretnek belé első látásra? Egyáltalán, mi a motivációja? Kissé több, kidolgozást, ha kérhetném...</div><div>Ami pedig feltette az i-re a pontot: mégha megpróbálta is megölni, Jette még mindig szereti. Agybaj.</div><div>A könyv hangulata, mintha enném a nyarat, must read, márcsak Caro versei miatt is.</div><div><strong><em>Monika Feth: Az eperszedő. Könyvmolyképző, 2010</em></strong></div></div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-3196246721069058802011-12-03T02:21:00.000-08:002011-12-10T11:42:52.584-08:00Száz boldog esküvőm<div><div>A legtöbb könyvet a története miatt olvasom, nagyon fontos nekem a mondanivaló, de néha szükségem van egy kis kikapcsolódásra, és pusztán az olvasásért olvasok.</div><div>Nem mondhatnám, hogy Katie Fforde(nem, nem elírás, tényleg 2 f van a nevében...) regénye magvas gondolatokat tartalmazott, és előre láttam a végét úgy a 100.oldal után, dehát akkor is élvezet volt olvasni.</div><div>Sarah esküvőszervező, a munkája megszállotja, és egy óvatlan pillanatban 2 esküvőt vállal egy napra: a húgáét és egy hollywoodi filcsillagét, ami garantáltan az év esküvőjének ígérkezik, és ha jól sikerül, sokat lendíthat Sarah karrierjén. A csapathoz tartozik még Elsa, a félénk varrónő, aki Ashlyn esküvőjén beugrik koszorúslánynak, összeismerkedik a vőféllyel, majd elindul az "önbizalomszerzés" rögös útján. Bron, a fodrász és cukrászzseni éppen most szállt ki egy elnyomó párkapcsolatból, és az új szomszédja nagyon is jóképű...</div><div>Nem elég, hogy 2 esküvőt kell koordinálni, helyszínt kell találni nagyon rövid határidőn belül, Sarahnak meg kell bírkóznia az érzelmi kicsapongásaival, hiszen ott van Hugo, a nagyon helyes(és tehetséges) fotós, akinek menyasszonya van...</div><div>A KÖNYV AMIT A KARAKTEREK VISZNEK EL A HÁTUKON. ha ez valakit nem zavar, akkor simán ajánlható neki ez a könyv. Szellemes párbeszédek, bájos hangulat jellemzi, és Jilly Cooperrel hirdetik, hogy lehet neki ellenállni? Az már biztos, hogy Katie FFord másik magyarul megjelent könyvét, a Hív Amszterdam-ot is el fogom olvasni.</div></div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-253740006916538912011-12-01T11:26:00.000-08:002012-12-29T13:43:14.485-08:00Tizenhárom okom volt<div>
<div>
Régóta keresem A KÖNYVet, és ezzel a regénnyel nagyon közel jártam. Kreatív, jól megírt, kisebb döccenőket azért tartalmaz, de hát az alapötlet mindenért kárpótol.</div>
<div>
Hannah öngyilkosságot követ el. Halála előtt kazettákra veszi fel, miért is vetett véget az életének. Majd feladja őket az Egyesnek, akinek ezek után meg kell hallgatnia bűnei kíméletlen kiteregetését, majd továbbküldenie az utánna következő személynek. Valaki figyelemmel követi az eseményeket, és bárki szegje is meg a szabályokat, a kazetták napvilágot látnak. Kínos, nem?</div>
<div>
A történetbe a 9-es ok, Clay Jensennél kapcsolódunk be. A fiú titokban szerelmes volt Hannah-ba, dehát a lányról annyi pletyka keringett a suliban...</div>
<div>
A történetnek Hannah a narrátora, amit Clay gondolatai tördelnek. Ez a megoldás hozza ki a legjobbat a történetből, ha csak az egyik lett volna a kettő közül, az nem tudta volna az élőket és holtakat szóra bírni. Haha, de vicces vagyok, nem? Jay Asher, az író nagy beleéléssel alkotta meg Clay karakterét, a szerencsétlen srácot annyira megrázza ez az egész kazettás dolog. Őszintén szólva, ő az egyetlen szimpatikus karakter a könyvben. Lelkiállapotának leírása nagyon hitelesre és valódira sikerült, hiszen mi lehetne emberibb, mint azon keseregni, hogy akármennyire próbálja is, már nem mondhatja el az érzéseit a szeretett személynek. És a lány? Őt nem sikerült megértenem, és ez nem Jay Asher hibája. EGYSZERŰEN NEM MEGY. Arról van szó, hogy a tizenhárom indokot nem tartom elég erősnek. Igen, életszerű, de súlytalan. Kiről nem pletykálnak a suliban? Mindenkinek vannak szerelmi csalódásai is, de nem veszünk be túl sok altatót. Mondhatnám azt is, Hannah szavaival élve, hogy minden mindennel összefügg, a sok kis dolog összefügg és kiad egy egészet, de úgy éreztem, Hannahnak azért kellett meghalnia, hogy legyen történet. Ettől függetlenül egyáltalán nem plasztikus szereplő, a legemberibb vonása, ami valamennyire szimpatikussá tette számomra, amikor nem merte kimondani az öngyilkosságot, nagyon is igaz, hogy az ember fél a haláltól, mégha akarja is. Én sose dobnám el az életemet semmiért, és nem is bírom felfogni, másokat mi visz rá erre, ezért az életigenlő reménysugár a regény végén határozottan jót tett nekem.</div>
<div>
<strong><em>Jay Asher: Tizenhárom okom volt. 2010, Könyvmolyképző kiadó</em></strong> </div>
</div>
Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-51818098780421474842011-11-11T13:09:00.000-08:002012-12-29T13:38:13.125-08:00Aludj kislány<div>
<div>
Joanne Harris műve ez a regény is, az utóbbi idő egyik legjobban tetsző könyve. Az angol írónőtől eddig csak gaszto-francia-életérzés regényt olvastam, meg hát az Urak és játékosok-at, persze, de rémregényt még nem.</div>
<div>
Anglia, 19.század második fele. Henry Chester jómódú, de nem különösebben tehetséges festő, aki rengeteg kutakodás után megtalálja a tökéletes modellt Effie személyében. Ő lesz a Kis kolduslány,a halott Ophélia és számtalan más karakter, amikben közös, hogy ártatlanok, nem evilágiak, fakók. Amikor Effie tizenhét éves lesz, Henry feleségül veszi, de a lány kénytelen rádöbbenni, hogy Henry vallásossága és puritánsága nem tudja őt boldoggá tenni. Próbál menekülni a rákényszerített Szűzmária szerepből, amikoris felfedezi, hogy képes kilépni a testéből. Felbukkan az életében Moses Harper, és Effie a szeretője lesz. Mose egy igazi szélhámos, hedonista életművész, ő vitt humort az egyebként komor történetbe. Effie megismerkedik Fannyval, akit a rossz nyelvek boszorkánynak hívnak, és aki titokban mozgatja a szálakat, hogy elkapjon egy rejtélyes gyilkost...</div>
<div>
A cselekmény fordulatos, felváltva beszélnek a főbb szereplők. Henry és Effie kapcsolatának dinamikája adja a könyv gerincét, ami mögött kibontakozik egy nagyon sötét múlt.</div>
<div>
Teljesen beleszerettem ebbe a könyvbe, annyira horrorisztikus hangulatot áraszott, és a váltogatott nézőpontnak hála tudtam Henry iránt szánalmat érezni, bár végig Effiet tartottam az áldozatnak. A regény hemzseg a bibliai és mitológiai utalásoktól, Joanne ezek segítségével teremti meg az alapokat egy lenyűgözően összetett kísértettörténethez. A karakterek esendőek, gyarlóak, tehát igazi emberek, de valahogy egyiküket sem sikerült megkedvelnem, ettől függetlenül sokkolt a végkifejlet, bár számítottam rá, hogy a happy-end itt elképzelhetetlen. Külön plusz, hogy az alkotó viszonya a műveihez hangsúlyosan jelenik meg, nagyon érdekel ez a téma.</div>
<div>
A könyvet nem nebántsvirágoknak ajánlom, inkább azoknak, akik szeretik az idegborzoló dolgokat.</div>
</div>
Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-10895215375028153852011-10-28T10:29:00.000-07:002012-12-29T13:39:22.530-08:00Az éhség ünnepei<div>
<div>
A letisztult külsővel rendelkzeő könyv csak úgy kínálta magát, képtelen voltam hát ellenállni. Meg hát az "Irodalmi Nobel-díj, 2008" felirat is csábított. És milyen jól tettem! Egyetlen pillanat sem elvesztegetett, amit ennek a könyvnek az elolvasására fordítottam.</div>
<div>
Párizs, '30 évek. Ethel Brun életét kísérhetjük figyelemmel, egészen kicsi korától férjhezmeneteléig. Nos, a történet ennyi nagyjából, Clézio az érzésekre helyezi a hangsúlyt, mondhatnám azt is, a könyv egy hatalmas benyomás. Csapongó, mégis egységes. Ethel keresi a kiutat az előkelő, mégis fojtogató családi légkörből, ekkor toppan be az életébe Xénia, a szegény, orosz emigránslány. A két lány barátsága kísértetiesen hasonlít ahhoz, ahogyan én Annával állok. Igen, Ethel megértelek. A történet nagy hányada a háború kirörése előtt játszódik, ígyhát elkerülhetetlenek a történelmi-politikai tartalmak, kár, hogy nem értettem őket, bár tagadhatatlan, hogy súlyt ad az egész könyvnek. Clézio stílusáról szót kell ejteni, hosszú, terjengős mondatok, mégis minden szóra oda kell figyelni, az egész szöveget áthatja egy bizonyos nosztalgia.</div>
<div>
Egyetlen hozzá fűzött reményemet nem váltotta be: alig írt valamit az éhségről. Amikor kitör a háború, Ethelék Párizsból(amit a mauritsiusi apja fakónak, seszínűnek titulál, nem is értem....) Nizzába menekülnek, majd a közeli hegyekbe, de az a mindent átjáró éhségből, amiről a könyv elején írt, nem sok szerephez jut.</div>
<div>
Hangulatkönyv. Bármilyen hangulathoz.</div>
<div>
<strong><em>J.M.G. Le Clézio: Az éhség ünnepei.Ulpius-ház Könyvkiadó, 2009. 275 oldal</em></strong></div>
</div>
Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-24203470888098369422011-10-25T11:07:00.000-07:002011-10-26T11:10:07.901-07:00Bársony és keserű mandula<div><div><div>Jó novellát írni nem könnyű. 30-40 oldalon kell kibontakoztatni a cselekményt, megteremteni a karaktereket, míg a regény esetében minimum 100 oldal áll rendelkezésre. Manapság kevés novellát olvasunk, ami nagy hiba, egy remekbe szabott novella sokkal töményebb és tovább elkíséri az embert.</div><div>A Csokoládé világhírű szerzőnője, Joanne Harris is így gondolta, és legjobb novelláit összegyűjtötte ebben a kötetben. A legkülönbözőbb fajta történetek közül válogathatunk, és mindegyik különleges a maga módján. Az én személyes kedvencem Szia, viszlát! és a Szabad szellem volt, ez előbbi nagyon bizarrul parodizálja ki a bulvársajtó és a divat világát, míg a másikban maga a Halál az elbeszélő.</div><div>Van itt még hableány, Hamupipőke csúnya mostohája, boszorkányok, koboldok, de mégsem tolódik el a fanatsy irányába. Hétköznapibb történetek is szép számmal találhatók.</div><div>A könyv leginkább egy doboz bonbonhoz hasonlít, minden szem más, mégis különleges, és sokiág érezzük az ízét. Fogyasszátok élvezettel!(:</div></div></div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-7312728810613190032011-10-22T12:01:00.000-07:002011-10-22T13:24:08.886-07:00A Hét Számlap rejtélye<div>Agatha Christiet senkinek sem kell bemutatni. Olyan klaszikusokkal ajándékozta meg a világot, mint a Gyilkosság az Orient Expressen, Az Ackroyd gyilkosság, Poirot és Miss Marple alakja, és a személyen kedvencemet, a Végtelen éjszakát is idesorolom, A titokzatos Mr.Quinről nem is beszélve. Agatha kisasszony nagyon termékeny író volt, regények mellett írt színdarabot és novellát, nem csak a krimiben alkotott, életművében találhatunk romantikus, természetfeletti történeteket is. Tavaly volt születésének 120. évfordulója, nem mintha ehhez kapcsolódóan, de be szeretném mutatni a szívemhez közel álló könyveit.</div><div>A Hét Számlap rejtélye egy kevéssé ismert műve, ezért is kezdeném ezzel. Nincs benne tojásfejű belge, se kotnyeles vénkisasszony, furfangos gyilkosság se, mégis száz százalékig Christie. Lord Caterham vidéki kastélyában nagyvilági fiatalok gyűlnek össze egy kis lazításra. Néhányan túlságosan is szabadan értelmezik a pihenést, délben kelnek fel reggelizni, ezzel bosszantva Sir Oswaldot, a kastély jelenlegi bérlőjét. Néhány jóhumorú egyén tréfát eszel ki Álomszuszék Gerry megtréfálására; nyolc ébresztőórát felhúznak reggel 6-ra és az ágya alá rejtik. De hiába csörömpölnek az órák, az aranyifút már semmi sem keltheti fel. Ha ez nem lenne elég, már csak HÉT óra maradt. És Ronny, aki gyanakszik a halálesettel kapcsolatban, szintén gyilkosság áldozata lesz.</div><div>De rejtély nem marad feldeíretlen, Lord Caterham lánya, Bundle nekilát, hogy megtudja, mi is a Hét Számlap. Nemzetre veszélyes terroristák, kártyabarlang, bűnözők? Ráadásként feltűnik Battle felügyelő!!</div><div>Imádtam ezt a könyvet, pörgős, nem ül le, bámulatos a szereposztás. A párbeszédek különösen ütősek, nagyon odavágnak a riposztok, és enyhe irónia lengi be az oldalakat. Kedvencem Bundle volt, szeretném azt hinni, hogy én is ilyen talpraesett vagyok. Az írónő jól titkolta, de sznob volt a maga módján, mindig csak a felső körökben játszódnak a történetei, ez itt sincs másképp, nemesek kérói, belügyminésztérium estélyei, gondtalan, pénzes fiatalok...</div><div>És a csavar. Mert persze enélkül nincs is krimi. Még a legharcedzettebb olvasóknak is nehéz lehet kiszámítani, amit Agatha kifőzött.</div><div>Méltánytalanul mellőzött könyv, ami a Királyok és kalandorok főhősnőjének ad még egy hajmeresztő gyilkosságsorozatot, talán ezzel próbálva minket kárpótolni, hogy olyan kevésszer van alkalmunk találkozni Bundle-lal. Sajnos.</div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-66347543568642287172011-10-21T11:43:00.000-07:002011-10-21T12:56:33.130-07:00Nők egy fedél alatt- Mai kínai kisregények<div>Erről a könyvről nagyon keveset lehet hallani, nem hypolják, én is teljesen véletlenül futottam bele. Ezért is érzem szükségét, hogy reklámozzam, mert egy nagyon erős és sokszínű válogatás kínai kortárs íróktól.</div><div>Az első, címadó történet a kínai klasszikus, a Nők egy fedél akatt hagyományait viszi tovább: egy idős, gazdag kereskedő újabb, negyedik feleséget hoz a házba Szung-lien személyében. A harmadik feleség, Mej-san igazi primadonna, akinek a hűség nem az erőssége, hamar összebarátkozik Szung-liennel. Ebben a bezárt világban minden a férj kiszolgásása körül forog, a nők másodrendűek, aki pedig megszegi a szabályokat, annak egyesen a halálkútba vezet az uta...</div><div>A következő novella Az élet, mint a füst Jü Hua tollából. Kevés ilyen szürreális történet olvastam, sokat lehet rajta agyalni. Cselekénye annyira összetett, itt nem is szeretném részletezni, ízelítőnek annyi is elég, hogy itt emberek számok nevét viselik, vak jós szeret bele fiatal lány hangjába, és HALÁL leselkedik mindenütt.</div><div>A Linék hétköznapjai ezzel szemben két lábbal áll a földön, egy átlagos kínai férfi áll a középpontban, aki nem boldogul, mert nem érti a rendszert, kétségbeesetten próbál a felszínen maradni, ami nem egyszerű, ha nincsenek befolyásos ismerősei az embernek, ráadásul a kínai kultúra nagyon hagyománytisztelő, rengeteg a kötelesség, kevés az idő. A kiút pedig néha a legváratlanabb helyekről érkezik...Ez a történet tudatosította benne, hogy nem szeretnék kínában irodista lenni!</div><div>A Fabrikált történet nagyon nyomasztó, a rejtélyes Tibetbe kalauzolja az olvasót, lepratelepre. Az elbeszélőt nem lehet biztosan azonosítani Ma Jüannal, a szerzővel, mai napig töröm rajta a fejem, hogy akkor most megtörtént-e az affér vagy nem... </div><div>Papapa történethez annyit fűznék hozzá; kegyetlen. A központi karakter, egy kisfiú, értelmi fogyatékos, ami egy eldugott kis hegyi faluban nem szimpátiát, hanem rosszindulat, félelmet vált ki, ezzel újabb és újabb akadályokat gördítve Kis Ping útjába.</div><div>Remélem a rövid bemutatásokkal felkeltettem az érdeklődést e könyv iránt.</div><div><strong><em>Nők egy fedél alatt. Kortárs kínai kisregények.Európa Kiadó, 2003 393 oldal</em></strong></div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-50370479172483428092011-10-20T10:53:00.000-07:002011-10-20T11:55:46.222-07:00Házirend<div>Autizmus. Ez a téma különösen aktuális számomra, erről készítem a projektmunkám. És ebben nagy szerepet játszott ez a könyv autista főszereplője, ami felkeltette az érdeklődésemet e "betegség" iránt, amiről szinte alig tudunk valamit.</div><div>Jacob Hunt tizenhét éves. Asperger szindrómás. Nem tud kapcsolatot teremteni a külvilággal, akárhogy próbálkozik is; képtelen értelmezni a szociális jeleket, mindent szó szerint vesz. Mindennél fontosabb számára napirendje pontos betartása, a legkisebb változtatás is kontrollálhatatlan dührohamot idéz elő nála. Az Asperger-szindrómára jellező tünetei közé tartozik, hogy megszállottan érdekli egy téma. Jacob esetében ez a bűntények, odavan a Bűnvadászok sorozatért, otthon gyilkosságokat rendez, és adóvevőn értesül a városban történtekről, ezzel hozva a frászt a rendőrökre. Fejlesztőpedagógusa Jess, fiatal egyetemista lány, sokat fejleszt a fiún, egész addig, amíg brutális gyilkosság áldozata nem lesz.</div><div>Bonyolítja a képletet Theo, Jacob öccse, aki szórakozásból házakba hatol be, mígnem a végzetes napon Jessel találja megát szembe...</div><div>Már magában az alaptörténet is nagyon izgalmas, de Jodi Piccolut szokása szerint ennyivel nem elégszik meg, csűri-csavarja a témát, olyan véget írt, amire senki sem gondolna... Meg persze az elmaradhatatlan szerelmi szál!</div><div>A történetvezetés jodis, felváltva meséli el öt érintett: Emma, a fiúk anyja, Rich, a helyi rendőr, Oliver, fiatal ügyvéd, aki Jacob védelmét látja el, Theo és Jacob. Ez a stílus garantálja, hogy fejezetről fejezetre változtassuk az álláspontunkat attól függően, ki ír éppen. Jacob problémája szörnyű, de Theo is mesélhetne, miket kell elviselnie, a sulis szekálástól kezdve Jacob "hobbiaijig". Emmának különösen nehéz egyedül nevelni a fiait és még dolgozni is mellette, ráadásul Jacob speciális gyógyszereit nem fizeti a biztosító.</div><div>Kedvenc karakter egyértelműen Oliver, bírom a stílusát és a lazaságát, ahogy egyre inkább megkedveli Jacobot, és a kezdetben nyűglődés igazi elszántsággá fejlődik.</div><div>Nagyon érdekes adalék a könyvhöz a fejezeteket elválasztó megtörtént bűnesetek szinopszisa, amik a szimplán kegyetlentől a nem-hiszem-el-hogy-ilyen-létezikig terjednek.</div><div>Az autizmust hitelesen mutatja, Jacob világlátásába nagyon tanulságog bepillantani a könyv bátran ajánlható bárkinek, aki izgalomra vágyik, és fontos számára az emberi oldal.</div><div>Jodi Piccolut még mindig tudja, mitől döglik a légy.</div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-29064651812051477322011-10-20T06:01:00.000-07:002011-10-20T06:03:44.450-07:00Olvass bele az új Murakami könyvbe!<div>Egy gyors kis hír, este remélhetőleg hosszabb bejegyzésre is futja;</div><div><a href="http://kotvefuzve.postr.hu/olvass-bele-murakami-haruki-uj-konyvebe-1q84">http://kotvefuzve.postr.hu/olvass-bele-murakami-haruki-uj-konyvebe-1q84</a></div><div>Már nem bírom, kell nekem ez a könyv! Teljesen felcsigáz~</div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-36199328930218180292011-10-18T10:04:00.000-07:002011-10-19T11:45:53.516-07:00Ott leszel?<div><div><div>Nos, ezerévnyi kihagyás után folytatom a blogom, és az új-első bejegyzés a legjobb könyvről fog szólni, amit az elmúlt időben olvastam. Ez pedig Musso Ott leszel?-je. Már régóta szemezgetek az íróval, és amikor a kerülti könyvtárban díszelgett egy könyve az Újdonságok polcon, habozás nélkül hazavittem. És milyen jól tettem!!</div><div>Elliott Cooper neves amerika sebész Kambodzsában megmenti egy kisfiú életét. És hát jó tett helyébe jót várj,a falu vezetőjétől hap tíz aranyszínű pirulát, és egy lehetetlen ígéretet: ha beveszi őket, visszautazhat a múltba, és láthatja élete szerelmét. Ilena harminc évvel korábban vesztette életét egy balesetben, és Elliott a mai napig hibásnak érzni magát. Mivel nincs mit vesztenie, bevesz egyet, és a pirula beváltja az ígéretet....</div><div>A legjobb ebben a könyvben, hogy nem egy szimpla időutazásos történet. Itt mindennek következménye van, ha megváltoztat valamit, pontosabban találkozik a fiatalkori énjével, és ő a beszélgetés hatására cselekszik, akkor a jövő is megváltozik. Ez hajtja a cselekményt, mivel az idős Elliott belátja, hogy ha megmentené Elinát, azzal lányát, Angiet fosztaná meg a létezéstől, fiatal önmaga pedig semmi mást nem szeretne, mint szerelmét biztonságban tudni. Enyhén skizofrén érzést kaptam a két Elliott találkozásaitól, ahogy egymásnak feszült az akaratuk, a könyv legjobban megírt részei. Teljesen imádtam, ahogy a fiatal Elliott az éppen akkor születő sikeres dolgokat látja: Ki ez a Stephen King? Nem is rossz... vagy amikor az Apple-nek kívánt sok szerencsét, elvégre ilyen névvel nehéz lesz boldogulni... Vagy ahogy üzen jövőbeli énjének, azok a kreatív módszerek. Az író nagyon jó munkát végzett, eredetinek nem mondható, de a megvalósítás 100%ban eredeti. Musso született mesélő, nem véletlenül hívják a francia Coelhonak.</div><div>Karakterábrázolás szempontjából felemás a kép, Elliott hihetetlenül alapos munka, Matt, Elliott legjobb barátja is kidolgozottnak mondható. Ilena terén vannak hiányosságok, bár nem hiszem, hogy emiatt volt olyan ellenszenves a csaj... Angiet viszont rövid idő alatt megkedveltem, jó néven vettem volna, ha többet szerepel.</div><div>Ha olyan történetet keresel, ami végig fenntartja az adrenailszinted, jól bírod, ha minden oldalon meglepetés vár, akkor ez a te könyved.</div><div>Én addig felkutatom a többi Musso könyvet, a Visszajövök érted-et és az És azután-t, úgy érzem, Musso még rengeteg mindent tud mondani nekem.</div></div></div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-47929964307773627282011-08-17T02:50:00.000-07:002011-08-17T03:13:20.989-07:00A riviéra titka<div>Ponyvából sosem elég, bár ez az Elizabeth Adler könyv nem nevezhető ponyvának, én rettenetesen élveztem, sokkal jobb, mint a Napnyugta Santa Monicában. A történet 3 szálból szövődik: -A főszereplők bérleti csalás áldozatai lesznek. Egy hajdan gyönyörű villát, ami jelenleg egy romhalmaz, többször is kiadnak. Sunny és Mac, akik visszatérő szereplők, más Adler könyvekben szerepelnek, Nate, a kiégett New Yorki-i tőzsdés, Belinda, aki orosz maffiózó férje elől menekül, Bill és lánya, Kicsi Laureen és Sara, aki otthagyta tapló barátját. Őket hozza össze a sors a Riviéra legforróbb időszakában. Közös bennük, hogy egyikük se találja a helyét az életben, Mac el is nevezi őket "csellengőknek"</div><div> - St. Tropezban műkincsrablás-sorozat folyik, egy alkalommal pedig lelőnek egy ártatlan fiatalembert, Mac, aki híres nyomozó, akcióba lendül, hogy elfogja a tettest(tetteseket?).</div><div> - La Violette, a villa hajdani tulajdonosnője körül is sok a titok, Sunnyt pedig elszánt vágy hajtja, hogy megtudja, mi is történt az egykori sanzon-énekesnővel.</div><div> A három szál pedig talán nem is három....</div><div>Szerettem a karaktereket, olyan valódiak voltak, mindegyikért drukkoltam, bár már az 50.oldal után megtippeltem ki kivel fog összejönni, és láss csodát, tényleg! Ettől függetlenül nagyon izgalmas, legjobban a La Violettről szóló részek tetszettek,meg persze a luxus. Mert enélkül nincs Elizabeth Adler könyv. Ruhák, partik, vérpezsdítő szerelem-szex-hatalom hármas, persze forró nyár. Kedvet kaptam, hogy felszálljak az első vonatra, és St. Tropezig meg se álljak.</div><div>Ajánlom mindenkinek, aki szereti a gazdagok életéről szóló könyveket, nem utazott idén nyáron, vagy épp strandol, kellemes kikapcsolódás.</div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-753790677036054970.post-24593102827129284192011-08-09T10:53:00.000-07:002011-08-09T11:57:00.959-07:00Tízezer könnycsepp<div><div>Olvashatunk szórakozásból, de olvashatunk tanulásból. Olvashatunk magáért az irdalomért, de úgyanígy olvashatunk a mondanivalóért is.<em>( ez egyebként a Investigation Discovery, a jelenlegi kedvenc csatornám szlogenjének átköltése)</em></div><div>Ha a történet miatt olvasunk, nagyon jó választás lehet Elizabeth Kim-től a Tízezer könnycsepp. Ahogy már az alcím is utal rá, egy távol-keleti, azon belül is egy koreai nő emlékiratait tartjuk a kezünkben. Egy kicsiny, helyes között eldugott faluban él anya és lánya. Egy nap a kislány szeme láttára felakasztják az édesanyját, a család ugyanis így torolja meg a nevén esett szégyent; a kislány házasságon kívüli, ráadásul félig amerikai. Miután árvaságra jut, árvaházba kerül, ahol szinte állati körülmények között tartják. Hosszas várakozás és félelem után örökbefogadják, így átkerül Amerikába. Azonban a vágyott meghitt családi légkör helyett egy fundamentalista keresztény párhoz kerül, és a szenvedései nem érnek véget.</div><div>Szerintem ennyi elég is leírásnak, nem akarom bő lére ereszteni, akit érdekel, az úgyis elolvassa. Mellesleg a címlap felépítésében eléggé hasonlít a Gésa emlékiratai-ra....</div><div>Engem személy szerint nagyon megrázott és felkavart a könyv, ilyet egyetlen embernek sem lenne szabad átélnie, és sajnon ráerősített arra a véleményemre, hogy a vallásos nevelés káros tud lenni.</div><div>A címre kitérve ez egy buddhista tanítás, miszerint az élet tízezer könnycseppből és tízezer mosolyból áll. Elizabethnek sajnos az előbbiből túl sok jutott.</div><div><strong><em>Elizabeth Kim:Tízezer könnycsepp. Egy távol-keleti nő emlékiratai</em></strong></div><div><strong><em>Trivium, 2001, 231 oldal</em></strong></div></div>Nanahttp://www.blogger.com/profile/06934102346301856549noreply@blogger.com0