Célvonal- Ez a mi második születésünk

A Tabu könyvsorozat célja, hogy feszélyező témákat, sokkoló történeteket, gondolkodtató kérdéseket tegyen fel. A Célvonal egy olasz írónő, bizonyos Paola Zannoner munkája. Főszereplője egy focimániás fiú, Leo, aki magasról tesz az iskolára, a lányokra, csak a játék és az edzés létezik számára. Egy rosszul sikerült meccs után hazafelé tart a motorjával, amikor is képszakadás. A kórházban tér magához, ahol is szembe kell néznie a valósággal: lebénult a teste alsó része.

Bevezetőnek ennyi elég is, a fontos dolgok nem a cselekményben, hanem az érzelmi oldalon történnek. Leo korrepetálásra szorul, és eme feladatot nem más vállalja el, mint az a lány, akit vérig sértett az iskola előtt, Viola. A dolog iróniája, hogy Viola gátfutó, míg Leonak már egy túl szűk ajtó is problémát okoz. De a különbségek ellenére is sok hasonlóság van köztük; mindketten szenvednek a fojtogató otthoni légkörben. Leo helyzetét képtelen elfogadni az apja, ami több szenvedést okoz a fiának, mint a tolószék. Viola anyja már csak árnyéka önmagának, lányát teljesen kiborítja a mártíromság. A két szenvedő lélek persze egymásra talál, és már a fülszövegből kiolvashatjuk, hogy Leora megleli a szerelmet és a sportsikert, csak nem úgy, ahogy számít rá.

A narratíva különösen érdekes, három nagy egység van, a balesett előtti, a második T/2-ben van, és Leo lelkiállapotát beszéli el. Eleinte zavaró volt ez a stílus, és nagyon sokáig tartott, mire rájöttem, Leo beszél saját magához. Az utolsó nagy egységben már a körülményekhez alkalmazkodott Leot látjuk, és ez a fejezet úgy ugrál az időben, ahogy Viola egyenként ugrik át a gátak felett.

Lelkileg nem egy könnyű könyv ez, főleg a második egység, amikor Leo gondolati között felbukkan az öngyilkosság, hiszen szertefoszlott mindaz, amiért egész életében élt. Szerencsére ott van neki az edzője, Manilo, akire jobban számíthat, mint a saját apjára. Manilo egyebként a kedvenc karakterem volt, egyszerűen szimpatikus volt, ahogy küzd Leoért, mégha nem is lesz képes többé a fiú focizni. Viola nekem kicsit túl átlagos volt, bár éppen ettől válik életszerűvé, hiszem nem wonder woman-ek rohangálnak köztünk.

És igen, meghatott ez a könyv, és felkavart. Nem bírtam visszatartani a könnyimet, amikor a visszatérő Leot üdvözli az osztálya.

Letehetetlen.