Akkor most következzen a "hazai íróknak is adjunk egy esélyt" rovat.
Nos, amikor Lakatos Levente Barbibébijét kézbe vettem, ponyvát akartam olvasni. Kövezzenek meg érte, de néha én is szeretnék lektűrt olvasni( a rosszmájúak mondhatnák, hogy én mindig azt olvasok). Akármennyire megtévesztő is a borító és a cím felé írt szöveg( "Gyerünk cica, dorombolj"), nem valami pláza-csicsa-giccsregényt vettem a kezembe.
Barbibébit kidobja az ország szívtíprója, aki a szakítást nem tudja feldolgozni, fél, hogy a süllyesztőbe kerül. Ezért egyre vadabb dolgokat tesz, csak hogy a pletykalapok címoldalán maradjon. Aztán egy este valaki szándékosan elüti, Barbi pedig amnézniás lesz. Krisz nem bocsát meg Barbinak, amiért a lány elárulta, hogy ő meleg, mégis segít neki és együtt nézik a celeb videónaplóját, hogy kiderüljön, ki volt a gázoló.
Lehet, hogy ez így limonádén hangzik, elismerem, de a középpontban Barbi személyisége áll. Legtöbbször egy gonosz, önző, akarnok lány tárul elénk, de néha egy villanásnyira egészen emberi lesz, aki csak arra vágyik, hogy figyeljenek rá. Aztán szépen lassan megőrül. Hátborzongató.
Anyja, temérdek plasztikai műtéten túl, már nem is figyel a lányára, így nem csoda, hogy Barbi szétissza és -bulizza az agyát, összefekszik bárkivel. Barátnői sem különbek.
Krist volt számomra a legszimpatikusabb karakter, ismerős a vivódása: Patrik kismilliószor átejtette már, ő mégis rohan a srác minden egyes szavára. Bár Barbi elárulta, és eleinte ódzkodik a feladattól, kitart a lány mellett, annak ellenére, hogy Barbi NAGYON idegesítő és gyerekes tud lenni. Hát igen, az igazi barátok...
"Ez nem lányregény, ez az élet" vagy valami hasonló, ez volt a könyv elejére írva, és nagyon remélem, hogy az élet nem ennyire durva. Ahogy Barbiék az iskolában terrorizálják szegény csúnya Ginát, egy életre megutáltatta velem a hozzá hasonló lányokat.
Számomra ez a könyv egy nagy felkiálltójel, ha esetleg arra gondolnék, hogy a boldogságot így lehet megtalálni, akkor csak elő kell vennem a könyvet...
Nem mellesleg tetszett a könyv nyelvezete, az író ironikus kiszólásai megmosolyogtattak.
